Category: Portré

Sokoldalúság és egyéni hang: röviden így jellemezhető Dobos Dániel zeneszerzői munkássága. Ezt bizonyította az 2018. évi Bartók Világversenyre komponált Drumul dracului című zongoraművével is, amelyet a zsűri a mezőny legkiemelkedőbb darabjának választott.

Portré rovatunkban két Ligeti-tematikájú interjúval ünnepeljük a komponista születésének századik évfordulóját. Míg előző hónapban Horváth Balázs zeneszerzővel beszélgettem, ezúttal Marczi Mariann zongoraművészt kérdeztem, aki 2008-ban elkészült doktori disszertációjának témájául Ligeti György Zongoraetűdjeit (1985–2001) választotta.

A Ligeti-centenáriumot két interjúval is megünnepli a Figaro, először egy kortárs magyar zeneszerző segítségével közelítjük meg a 20. századi mester zenéjét. Horváth Balázs Erkel Ferenc-díjas komponista a Doktori Iskolában tartott Ligeti-kurzust a 2022/23-as tanévben. Kezdetben erről kérdeztem, majd más vizekre is eveztünk.

Pejtsik Péter számos zenei stílusban elismert és jártas szerző, egyaránt komponál szimfonikus és rockzenekarra, klasszikus és modern nyelvezettel, itthon és külföldön. Határozott véleménye, hogy gyakorta nem célravezető a zenekultúra felosztása könnyű és komoly oldalra. Többek között erről a meggyőződéséről kérdeztem bővebben.

Hartmann Domonkos és Csabay Domonkos mindössze szűk másfél éve, 2021 augusztusában találkozott először Nagymaroson, Arnóth Balázs nyári kamarazenei műhelyében. Ez az első közös zenei élmény olyannyira pozitív tapasztalat volt számukra, hogy úgy döntöttek, intenzívebb együttműködésbe kezdenek: megalakították a DuoDomót, és sikert sikerre halmoznak együtt. Hartmann Domonkost kérdeztem versenyekről, művekről, interpretációkról, valamint arról, egyáltalán miféle szerepet vállalhat egy cselló-zongora duó a jelenkori zenei életben.

Közelebb hozni a klasszikus zenét az emberekhez – ezen munkálkodik Dénes-Worowski Marcell karmester és Seidl Dénes trombitaművész. Programjaik között, amelyek laikusoknak és zenészeknek egyaránt szólnak, találunk előadásokat, koncerteket és azok ötvözetét.

Sokan szurkoltunk az előző hetekben Tuznik Natáliának, az 5. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny egyetlen magyar döntősének. A ragyogó karrier elején járó énekesnő idén debütált a Magyar Állami Operaházban, mindeközben Marton Éva tanítványa a Zeneakadémián. Nem mellesleg boldog édesanya. A színpadon tehetségét csillogtatta meg, velem pedig néhány élményét, gondolatát, személyes tapasztalatát osztotta meg.

A hőn áhított Urtext-kotta kikölcsönzésének folyamata korántsem az olvasóterem bejáratánál kezdődik: az impozáns falakon túl nap mint nap sokszínű és összetett munka zajlik. Gulyásné Somogyi Klárával, a Zeneakadémia könyvtárának igazgatójával beszélgettem.

Korábbi cikkemben az alkalmazott zeneszerzéssel kapcsolatos tévhiteket jártam körül, azonban a téma feldolgozása során joggal vetődött fel bennem a kérdés: pontosan mi is az alkalmazott zene? Mivel egyszerűbb úgy definiálni a fogalmat, hogy egy másikkal állítjuk szembe, így ezúttal az alkalmazott és az autonóm zene határainak feltérképezésére törekedtem.

Az alkalmazott zeneszerzőkkel kapcsolatban sok tévhit kering – zenész körökben is. A kompromisszum mint alárendeltség, a közönség mint populizmus és a pénz mint pénz: három olyan kritika, amellyel jogosan vagy jogtalanul, de szembesülnie kell a szakma ezen részének. Vajon ezek a vádak mennyiben tekinthetők megalapozottnak?

A hegedűművészek számára megkerülhetetlen J. S. Bach három szólóhegedűre komponált fúgatétele, valamint a grandiózus d-moll Chaconne: diplomakoncertek, nemzetközi versenyek és zenekari próbajátékok állandó repertoárdarabjai; részben azért, mert a megfelelő interpretáció kialakítása igen komoly tudást és felkészültséget feltételez. Nem véletlenül támadt igény a részletekbe menő analízisre és az ahhoz kapcsolódó speciális, színes kottakiadásra, amely megvalósulása elsősorban beszélgetőpartnerem, Ábrahám Márta előadói kíváncsiságának, hegedűművészi és -tanári tudásának, továbbá Dukay Barnabás zeneszerző elemzői tapasztalatának köszönhető.