Category: Kritikus tollal

Több szempontból is igen érdekes műsort hallhatott a Müpa közönsége március 2-án, a Régizene Fesztivál keretében, Baráth Emőke, Philippe Jaroussky és az Ensemble Artaserse fellépésével. A két énekes együttműködése 2014-ben, Pergolesi Stabat Materének előadásával kezdődött, míg első közös lemezük a La storia di Orfeo (2017) volt, amelyen több zeneszerző Orfeusz-témájú operájából rögzítettek részleteket.

A hallgató, legyen laikus vagy szakértő, óhatatlanul elvárásokkal telve érkezik egy-egy hangversenyre, különösen akkor, ha az előadó a világ legismertebb és legünnepeltebb művészeinek egyike. Az azonban igencsak problematikus, hogy a mesterről alkotott idealizált kép – amelynek létrejöttében többek között ikonikus (lemez)felvételek hosszú sora játszott jelentős szerepet – nem kis mértékben befolyásolhatja a befogadás élményét, és vezethet a produkció torz megítéléséhez.

Kevés előadóművész akad napjainkban, aki nemtől, kortól, nemzeti hovatartozástól függetlenül képes széles rétegeket megszólítani, közönséggé formálni, egyúttal alkotásaival a 21. századi eladási listák élére törni. 19, 21 és 25 címmel kiadott munkái – amellett, hogy egy fiatal lány szívfájdalmakkal kísért felnőtté válását és a felelősségvállaláson alapuló társadalmi normákhoz való igazodását reprezentálják – egy nagyobb formátumú, reflexiókban gazdag művet előlegeznek meg. 2021. november 19-én jelent meg Adele Laurie Blue Adkins brit énekes-dalszerző negyedik stúdiólemeze, a 30.

„Volt egyszer egy fiú és egy lány; az ő tragikus, a földtől a mennyországig tartó útját meséli el ez a zenemű” – nyilatkozta darabjáról a zeneszerző. Kovács Mihály cimbalom szakos hallgató Magyar concerto című „többesversenye” mindenkihez szól, legyen az zenész vagy műkedvelő.

A Müpában egymás után háromszor műsorra tűzött koncert programja a vég és a kezdet törékeny...

Aligha akadt volna megfelelőbb alkalom a Nagyterem monumentális Voit-orgonájának újbóli megszólalására: Szabó Balázs orgonaművész adott szólóestet október 11-én, az idén ősszel első ízben megrendezett Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretein belül, kizárólag a névadó alkotásaiból válogatva.

Vannak olyan művek, amelyeket reménytelen vállalkozás volna típusba vagy kategóriába sorolni – mivel semmi mást nem képviselnek, csak önmagukat. Talán nincs találóbb példa erre, mint Mozart megunhatatlan remekműve, a Don Giovanni.

Hideg levegőt áraszt Corelli Karácsonyi concertója, legalábbis az első tétel. Azután a szólisták kibontakoznak és a két szólóhegedű versenyt énekel: és valamiért mégis a tavasz, a megelevenedő táj jut eszembe, ahogyan hallgatom az egyre mozgalmasabb hangképeket. A karácsonyi hangulatot végül csupán az utolsó pasztoráltétel idézi fel, azt is olyan sokat hallott, sokszor megírt melegséggel és idillel. Mindenki a karácsonyfa alá ajánlaná, én mégis szezonálisnak érzem; így, a tavasz elején, a tegnapi fagyok emlékével.

Március 6-án, online felületen követhette a közönség a Szent István Filharmonikusok hangversenyét, amelynek a Zeneakadémia Nagyterme adott otthont. A több mint százötven évet átfogó műsor első felében Mozart Színigazgató nyitánya és Britten Les Illuminations (Villanások) című dalciklusa szerepelt. A szünet után Richard Strauss virtuóz Burleszkje és Hacsaturján Masquerade szvitje szólalt meg.

Egy-egy koncertprogram hátterében sokszor valamiféle tudatos koncepció húzódik meg − ez általánosabb vagy egzaktabb szempontot egyaránt jelenthet. Bármelyikről legyen is szó, a művek egymásutánisága óhatatlanul olyan asszociációsorozatot ébreszt a hallgatóban, amely alapja valójában csak a pillanatnyi benyomás.

„Üveggyöngyjátékok, avagy mit akar a kortárs művészet?” Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében három művészeti ágon átívelő Zoom-beszélgetést rendeztek január 12-én. A képzőművészetet Kovács Krisztina, a Várfok Galéria művészeti vezetője, a zenét Fazekas Gergely zenetörténész, az irodalmat pedig Bárány Tibor irodalomkritikus, filozófus képviselte az online eseményen.