Category: Kritikus tollal

A Müpában egymás után háromszor műsorra tűzött koncert programja a vég és a kezdet törékeny...

Aligha akadt volna megfelelőbb alkalom a Nagyterem monumentális Voit-orgonájának újbóli megszólalására: Szabó Balázs orgonaművész adott szólóestet október 11-én, az idén ősszel első ízben megrendezett Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretein belül, kizárólag a névadó alkotásaiból válogatva.

Vannak olyan művek, amelyeket reménytelen vállalkozás volna típusba vagy kategóriába sorolni – mivel semmi mást nem képviselnek, csak önmagukat. Talán nincs találóbb példa erre, mint Mozart megunhatatlan remekműve, a Don Giovanni.

Hideg levegőt áraszt Corelli Karácsonyi concertója, legalábbis az első tétel. Azután a szólisták kibontakoznak és a két szólóhegedű versenyt énekel: és valamiért mégis a tavasz, a megelevenedő táj jut eszembe, ahogyan hallgatom az egyre mozgalmasabb hangképeket. A karácsonyi hangulatot végül csupán az utolsó pasztoráltétel idézi fel, azt is olyan sokat hallott, sokszor megírt melegséggel és idillel. Mindenki a karácsonyfa alá ajánlaná, én mégis szezonálisnak érzem; így, a tavasz elején, a tegnapi fagyok emlékével.

Március 6-án, online felületen követhette a közönség a Szent István Filharmonikusok hangversenyét, amelynek a Zeneakadémia Nagyterme adott otthont. A több mint százötven évet átfogó műsor első felében Mozart Színigazgató nyitánya és Britten Les Illuminations (Villanások) című dalciklusa szerepelt. A szünet után Richard Strauss virtuóz Burleszkje és Hacsaturján Masquerade szvitje szólalt meg.

Egy-egy koncertprogram hátterében sokszor valamiféle tudatos koncepció húzódik meg − ez általánosabb vagy egzaktabb szempontot egyaránt jelenthet. Bármelyikről legyen is szó, a művek egymásutánisága óhatatlanul olyan asszociációsorozatot ébreszt a hallgatóban, amely alapja valójában csak a pillanatnyi benyomás.

„Üveggyöngyjátékok, avagy mit akar a kortárs művészet?” Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében három művészeti ágon átívelő Zoom-beszélgetést rendeztek január 12-én. A képzőművészetet Kovács Krisztina, a Várfok Galéria művészeti vezetője, a zenét Fazekas Gergely zenetörténész, az irodalmat pedig Bárány Tibor irodalomkritikus, filozófus képviselte az online eseményen.

Január 8-án, Vidovszky László Schroeder halála című ikonikus kompozíciójával nyílt meg az idei Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál. Zongorán Balog József játszott, aki mellett három zeneszerző, Balogh Máté, Dargay Marcell és Tornyai Péter működött közre.

Újabb magyarországi bemutatónak lehetett részese a Zeneakadémia virtuális koncerttermének közönsége. Flor Peeters második, d-moll orgonaversenyét ugyanis korábban még egyetlen orgonaművésztől sem hallhatta a hazai közönség. A jól megválasztott koncertműsor azonban más meglepetést is tartogatott a hallgatók számára.

Éppen a szigorú járványügyi korlátozások bevezetésének másnapjára esett Várdai István és Víkingur Ólafsson koncertje a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Szerencsére nem kellett teljesen lemondanunk az élményről, hiszen a Müpa élőben közvetítette az eseményt.

Borús vasárnap este volt október 11-én. Az ember nem szívesen indul el ilyen időben (és a jelenlegi járványhelyzetben) bárhova, végképp nem kortárszenei koncertre. Mégis megér egy beszámolót az UMZF zeneszerzőverseny nagyzenekari döntője, amelyet a CAFe Budapest 2020 fesztivál keretében rendeztek meg, és élőben is közvetítettek a MÜPA weboldalán.

Kettősfúgától a versenyműig – ezt a címet viselte a KOMP (Magyar kortárs zenei platform) koncertsorozat első előadása, amelyet október 13-án hallhatott a közönség a Tesla Loftban. Ezúttal az Anima Musicae Kamarazenekar, valamint kiváló hangszeres szólisták (Rózsa Richárd, G. Horváth László, Dratsay Ákos, Bokor Pál és Thiago Bertoldi) nyújtottak átfogó képet a jelenkori magyar zeneszerzés gazdag stílusvilágáról.