Sokat kellett gondolkodnom, mielőtt leírtam volna az alábbi sorokat. Vagy talán inkább sok időt kellett hagynom, míg leülepedett bennem a SICC Production által színre vitt ,,Majd ha fagy!” című színdarab. A tisztelt nagyérdemű május 14-én, a Deák téri Akvárium Klub Lokáljában találkozhatott másodjára a fent említett produkcióval, amelyet Kerek Dávid és Sas Zoltán zenés színművészek álmodtak meg, különböző nyelveken megszólaló reneszánsz dalok, valamint a Fedél Nélkül című lap válogatott verseinek, novelláinak ihletésére. Az előadás színész tagjai mind a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végeztek Selmeczi György és Novák Eszter osztályában, társulatukat 2025 januárjában alapították.
A helyszínre érkezők hangulatos lantzenére léphettek be a félhomállyal (és egy ,,leleplezett” titokkal) teli térbe; Mándli Zsolt gitár- és lantművész játéka kísérte a történet résztvevőit. Az est során előadásában elhangzott többek között Chastelain Je ne desire; Hume Tobacco és Dowland Weepe you no more című művei, valamint ezekhez hasonló, változatos reneszánsz darabok. A beszélgető, suttogó közönség lassan belesüppedhetett a megidézett régi, mégis mit sem változó világba. Fellebbent a lepel, és az előadás két ötletgazdájának megformálásában két szegény, vacogó nincstelen hangja kapaszkodott reszketőn-jajgatón a lant dallamaiba: elkezdődött a játék.
Korényi Eszter illusztrációja
Tavaszi kép tárult a nézők elé, a minimalista díszletet a szereplők párbeszéde tette teljessé. Szedett-vedett öltözékük árnyalatnyi variációi is megerősítették a rendezői koncepciót, amely az évszakok váltakozására fűzte fel a történetet – nem is igazán történetet, inkább pillanatképeket, a hajléktalanság élethelyzeteinek bemutatását. Helyet kapott itt az állati bőrbe bújt ember, a bolondériába, őrületbe burkolózott, a könyörületes, az önkívületbe rejtőző, a szerepjátékot játszó, aki a valóság irtózatos közönye elől egy választott álomvilágba menekül. Gerincig hatolt a fagy, ami előhívta azokat a minőségeket, amik a teljes reménytelenség talaján is felvértezik az elveszetteket bizalommal, hittel, kreativitással és az élni akarás groteszk, ironikus muszájával. Az előadás után a társulat tagjaival beszélgetve arra is fény derült, hogy a válogatott írások szerzői megtekinthették az első előadást. A gesztus szép és méltó, a valós történet folytatása viszont arcul csaphatja az olvasót – némelyik szerző azóta már nincs köztünk.
A színdarab történéseihez visszatérve mindenképp érdemes pár szót ejteni a rendezésről. Addig sem unatkoztunk, míg a két ,,félnótás” szórakoztatta a nézőket – voltak jócskán komikus jelenetek – ám a Szaplonczay Mária által alakított ,,bolond lány” hangja, üveges tekintete és jelenléte egészen új színt hozott a darabba; kissé átrendezte az utcai viszonyokat, sok-sok új, társadalmi kérdést hozva magával. Mindehhez kapcsolódva csendültek fel az angol, francia, német és olasz dalok, amelyek mind a villoni csavargó-lét hangulatával fűszerezték az elhangzó kortárs írásokat.
Végül eljött a tél. Csenddé fagyott a húr pengése, csenddé dermedt a színészgárda, és csak lassan csendült fel a közönség soraiból a taps. Ha túljutunk a dalokon, és túlnézünk az arcokon, talán megérint minket az a sovány vigasz, ami elhozza a reményt az emberi szívbe. Rüh, jég és a beteg testektől való viszolygás – megalázottan bolyong megannyi lélek saját életének, tragédiájának végtelen útvesztőjében, és némelyik mégis osztozik, mégis remél, örök bizalommal valamit kér, bármikor is üssön éjfélt az óra.
Próza végén versbe tévedt pár fent írott gondolat,
Ép testek idéztek nemrég félig élő holtakat.
Ha utad olykor keresztezné kisemmizett hontalan,
Még ha tán saját életed sem egészen gondtalan,
Ne taszítsd el, nézz rá, lásd őt emberként, mert legbelül
Rejtve másod tükröződik. S csak puszta tekinteteddel, ne hagyd őket egyedül.
A színdarabot legközelebb az Ördögkatlan Fesztivál keretében július 29-én, kedden 19 órától a kisharsányi templomban adja elő a társulat.
Korényi Eszter
„Majd, ha fagy! – Neoreneszánsz rally”; A SICC Production előadása, 2025. 05. 14. 19.30, Akvárium Klub, Lokál
A cikk megjelent a Papageno oldalán, a Figaro blogban is.
