Category: A zenén túl

A magyar filmek általános megítélése azon a tévhiten alapul, miszerint a maiak rosszak, míg a régebbiek sokkal jobbak. Szerencsére ez nem igaz, legalábbis nem teljes mértékben: ma is készülnek kimondottan igényes magyar produkciók, csak nem kap mindegyik akkora figyelmet, mint a 2017-es Kincsem. Deák Kristóf Az unoka című filmje is radar alatt érkezett, a végeredmény pedig mindenkit meglepett.

Szomorú tapasztalat, hogy az elmúlt pár évben olyan karácsonyi filmeket mutattak be, amelyek másról sem szólnak, mint az ünnepek előtti rohanásról és a családi perpatvarokról. Ezzel ellentétben a 2000-es években nem egy példa akadt a filmkészítők részéről a mögöttes, mély tartalom felvállalására – bár ehhez már meglévő alkotásokat kellett adaptálniuk. Ezek közül álljon most itt példaként gyermekkorom három meghatározó karácsonyi filmje.

A karácsonyhoz közeledve – mint ahogyan minden évben, úgy idén is – sorra jelennek meg az ünnep...

„Szükség van az őrület érintésére ahhoz, hogy elkészítsd [a Dűnét]. Nem születhet mestermunka...

Még a Marvel Studios sem sejtette 2008-ban, hogy az első Vasember-filmmel kezdődő nagyszabású tervük ilyen széleskörű közönségre talál, és szinte minden korosztályból érkeznek majd az új rajongók. A bő tízéves terv meghozta gyümölcsét: a 2019 végéig bemutatott huszonhárom produkció azt bizonyította, hogy bár egy korszak lezárult, továbbra is van igény a szuperhősmozikra. Ennek a hagyatéknak a fényében készült el a Shang-Chi és a Tíz gyűrű legendája, ami nem csupán folytatja a Pókember: Idegenben filmmel lezárt összefüggő történetet, hanem egyúttal új korszakot kíván nyitni a Marvel szuperhőseinek világában. Vajon sikerült ezt megvalósítani?

Hollywood a filmipar nagyhatalma, így nem meglepő, hogy vonzza azokat a művészeket, akiknek minden alkotása kasszasikernek ígérkezik. Az álomgyár talán legstílusosabb aduásza, vagyis Guy Ritchie filmjei szinte kivétel nélkül közönségkedvenccé váltak. Az április 23-án érkező új produkciója, a Wrath of Man kapcsán megpróbálom körüljárni, miben is rejlik filmjeinek bája.

Többek között szimbolikája miatt tartozik kedvenc filmjeim közé a V, mint vérbosszú. Míg képi világa és zenéjének elsöprő ereje maradandó élményt hagy a nézőben, addig a történet olyan társadalmi-politikai kérdéseket vet fel, amelyek ma is fontosnak bizonyulnak.

Az elmúlt években jelentősen megnőtt a kereslet az úgynevezett video on demand szolgáltatásokra, amelyek tulajdonképpen online tévécsatornaként működnek. Ebből a trendből nem maradhatott ki a világ egyik vezető cége, az Apple sem.

Igaz-e a mondás, miszerint a cél szentesíti az eszközt? Ha valakinek azzal kell szembenéznie, hogy ártatlan testvérét hamarosan kivégzik, nem csoda, ha közömbössé válik az „eszköz” iránt, és kész kockára tenni nem csupán saját, hanem kész veszélybe sodorni nemcsak saját magát, hanem másokat is egy nagyszabású mentőakció kedvéért. A 2005-ben indult Szökés című sorozat egy rideg és eltökélt, de semmiképpen sem szokványos szuperhős története.

Azzal a gondolattal csuktam be a Harry Potter sorozat utolsó kötetét, a Halál ereklyéit, hogy csalódtam. Nem a cselekményben vagy a karakterekben, nem is a felépített fantáziavilágban, hanem szerzőben, Joanne Kathleen Rowlingban. Annak ellenére, hogy a történet nem gyerekeknek való, nem is célszerű elsőre felnőtt fejjel olvasni.

„Az erkölcsi érzékenység filmművészete” – így emlegetik a hetvenes évek közepén kialakuló lengyel filmiskolát, amelynek Krzysztof Kieślowski meglehetősen fontos alakja. A rendező a legkultikusabb opusaként számontartott alkotását, a Veronika kettős életét nem szexizmustól vezérelve nevezte jellegzetes női filmnek: olyan embereknek szánta, akik nyitottak az általa ábrázolt érzelmek befogadására. Első francia koprodukciója világsikert hozott számára.