Category: A zenén túl

„Most tél van és csend és hó és halál” – Vörösmarty ezen sora teljesen alkalmas Prikler Mátyás...

Cikkem első részében felvázoltam, hogy a Netflix milyen érthetetlen módon törölte egyik sikersorozata, a Dark alkotóinak új műsorát, az 1899-et. Számba vettem a két sorozat alapelemeit, most pedig szeretnék részletesen beszélni a cselekményről és a karakterekről – természetesen spoilerek nélkül.

Az elmúlt két évben szomorú tendenciát figyelhettünk meg a Netflixnél: amennyiben egy sorozat nem eléggé sikeres a megjelenése utáni néhány hétben, a rajongók jobban teszik, ha lemondanak a folytatásról. Valóban szomorú ez, mivel a Netflix pont ennek az ellenkezőjéről volt híres.

A kiállítás – címével összhangban – labirintusszerűen elrendezett, ugyanakkor átlátható, jól rendszerezett, ezáltal az információ nagy mennyisége ellenére is könnyen befogadható; a tárlat felfedezése értékes élményt jelent minden látogatónak. A Ligeti-labirintus szeptember 30-ig tekinthető meg Budapesten, később pedig Bázelbe kerül majd át.

James Cameron 2009-ben filmtörténelmet írt az Avatarral, amely azóta is a filmipar egyik, ha nem a legnagyobb pénzügyi és technológiai sikere. A folytatás szinte garantált volt, de arra senki sem számított, hogy tizenhárom évet kell majd várni rá. 2022 decemberében végre bemutatták a második részt, az Avatar: A víz útját, a számok pedig ezúttal is kasszasikerről árulkodnak. De vajon felér a folytatás az első filmhez?

Lassúnak lenni manapság, ebben a teljesítményalapú, információhajhász világban azt jelenti, hogy az ember mindenről lemarad. Valljuk be, ez azért nem valami kecsegtető, sokak szerint egyáltalán nem az. Mégis akadnak, akik ennek az ellenkezőjét állítják. Közéjük tartozik a japán Shunmyo Masuno, egy zenbuddhista szerzetes, aki egyúttal díjnyertes kerttervező, egyetemi oktató, nem mellesleg bestseller író.

Pratchett a Vadkanapóban nem szolgál sok kapaszkodóval, az olvasónak hagynia kell, hogy elsodorják a történet szürreális eseményei, és el kell fogadnia a lefektetett szabályokat. A történet ugyanis egy olyan világban játszódik, amelyben a Halál érző, gondolkodó, sőt bölcs lény. A cselekmény nem sokkal karácsony, vagyis „disznólesés” előtt kezdődik azzal, hogy a Halál rádöbben: munkatársa, Télapó, azaz Vadkanapó nyomtalanul eltűnt.

Sokan hasonlították össze a Sárkányok házát és A hatalom gyűrűit, de csak kevesen nevezték meg azt a tényezőt, amely miatt valóban érdemes párhuzamot vonni a két alkotás között. Ez nem más, mint az alapművek műfaji hovatartozása, hiszen azok nem regények, hanem úgynevezett mythopoeiák (azaz mítoszteremtő írások).

James Cameron az Avatar (2009) című filmmel sikeresen újradefiniálta a moziélmény fogalmát, és Magyarországon is végleg meghonosította a 3D-technológiát. Mivel a folytatás (Avatar: A víz útja) premierjére idén decemberben kerül sor, a rendező digitálisan felújította magnum opusát.

A magyar filmek általános megítélése azon a tévhiten alapul, miszerint a maiak rosszak, míg a régebbiek sokkal jobbak. Szerencsére ez nem igaz, legalábbis nem teljes mértékben: ma is készülnek kimondottan igényes magyar produkciók, csak nem kap mindegyik akkora figyelmet, mint a 2017-es Kincsem. Deák Kristóf Az unoka című filmje is radar alatt érkezett, a végeredmény pedig mindenkit meglepett.

Szomorú tapasztalat, hogy az elmúlt pár évben olyan karácsonyi filmeket mutattak be, amelyek másról sem szólnak, mint az ünnepek előtti rohanásról és a családi perpatvarokról. Ezzel ellentétben a 2000-es években nem egy példa akadt a filmkészítők részéről a mögöttes, mély tartalom felvállalására – bár ehhez már meglévő alkotásokat kellett adaptálniuk. Ezek közül álljon most itt példaként gyermekkorom három meghatározó karácsonyi filmje.