Category: A zenén túl

Pratchett a Vadkanapóban nem szolgál sok kapaszkodóval, az olvasónak hagynia kell, hogy elsodorják a történet szürreális eseményei, és el kell fogadnia a lefektetett szabályokat. A történet ugyanis egy olyan világban játszódik, amelyben a Halál érző, gondolkodó, sőt bölcs lény. A cselekmény nem sokkal karácsony, vagyis „disznólesés” előtt kezdődik azzal, hogy a Halál rádöbben: munkatársa, Télapó, azaz Vadkanapó nyomtalanul eltűnt.

Sokan hasonlították össze a Sárkányok házát és A hatalom gyűrűit, de csak kevesen nevezték meg azt a tényezőt, amely miatt valóban érdemes párhuzamot vonni a két alkotás között. Ez nem más, mint az alapművek műfaji hovatartozása, hiszen azok nem regények, hanem úgynevezett mythopoeiák (azaz mítoszteremtő írások).

James Cameron az Avatar (2009) című filmmel sikeresen újradefiniálta a moziélmény fogalmát, és Magyarországon is végleg meghonosította a 3D-technológiát. Mivel a folytatás (Avatar: A víz útja) premierjére idén decemberben kerül sor, a rendező digitálisan felújította magnum opusát.

A magyar filmek általános megítélése azon a tévhiten alapul, miszerint a maiak rosszak, míg a régebbiek sokkal jobbak. Szerencsére ez nem igaz, legalábbis nem teljes mértékben: ma is készülnek kimondottan igényes magyar produkciók, csak nem kap mindegyik akkora figyelmet, mint a 2017-es Kincsem. Deák Kristóf Az unoka című filmje is radar alatt érkezett, a végeredmény pedig mindenkit meglepett.

Szomorú tapasztalat, hogy az elmúlt pár évben olyan karácsonyi filmeket mutattak be, amelyek másról sem szólnak, mint az ünnepek előtti rohanásról és a családi perpatvarokról. Ezzel ellentétben a 2000-es években nem egy példa akadt a filmkészítők részéről a mögöttes, mély tartalom felvállalására – bár ehhez már meglévő alkotásokat kellett adaptálniuk. Ezek közül álljon most itt példaként gyermekkorom három meghatározó karácsonyi filmje.

A karácsonyhoz közeledve – mint ahogyan minden évben, úgy idén is – sorra jelennek meg az ünnep...

„Szükség van az őrület érintésére ahhoz, hogy elkészítsd [a Dűnét]. Nem születhet mestermunka...

Még a Marvel Studios sem sejtette 2008-ban, hogy az első Vasember-filmmel kezdődő nagyszabású tervük ilyen széleskörű közönségre talál, és szinte minden korosztályból érkeznek majd az új rajongók. A bő tízéves terv meghozta gyümölcsét: a 2019 végéig bemutatott huszonhárom produkció azt bizonyította, hogy bár egy korszak lezárult, továbbra is van igény a szuperhősmozikra. Ennek a hagyatéknak a fényében készült el a Shang-Chi és a Tíz gyűrű legendája, ami nem csupán folytatja a Pókember: Idegenben filmmel lezárt összefüggő történetet, hanem egyúttal új korszakot kíván nyitni a Marvel szuperhőseinek világában. Vajon sikerült ezt megvalósítani?

Hollywood a filmipar nagyhatalma, így nem meglepő, hogy vonzza azokat a művészeket, akiknek minden alkotása kasszasikernek ígérkezik. Az álomgyár talán legstílusosabb aduásza, vagyis Guy Ritchie filmjei szinte kivétel nélkül közönségkedvenccé váltak. Az április 23-án érkező új produkciója, a Wrath of Man kapcsán megpróbálom körüljárni, miben is rejlik filmjeinek bája.

Többek között szimbolikája miatt tartozik kedvenc filmjeim közé a V, mint vérbosszú. Míg képi világa és zenéjének elsöprő ereje maradandó élményt hagy a nézőben, addig a történet olyan társadalmi-politikai kérdéseket vet fel, amelyek ma is fontosnak bizonyulnak.

Az elmúlt években jelentősen megnőtt a kereslet az úgynevezett video on demand szolgáltatásokra, amelyek tulajdonképpen online tévécsatornaként működnek. Ebből a trendből nem maradhatott ki a világ egyik vezető cége, az Apple sem.