Zenén túl rovatunkban Juhos Fanni három versét közöljük, Korényi Eszter illusztrációjával.
Két húgommal
Két húgommal hanyatt a várfalon feküdtünk
És a napfèny a bordáink közt lüktetett
A délután nesztelen elszàllt felettünk
És észre sem vettük, hogy ránksötétedett
Szent titkainkból léggömböket fùjtunk
Ha elengedtük őket, belepték az eget
És féltünk és egymás szemében elbújtunk
Mellkasunkban nyár volt és szórtuk a meleget
Lolcsinak
Ugye majd te meg én
gyerekek maradunk
Piros ég peremén
Sebesen suhanunk
Csupa szín idefönn,
Csupa friss levegő
És a nap leköszön
Ma kinyílt az idő
Csicsereg szíved és
Szemed is felemás
Öröm és lebegés
Guruló kacagás
Dalainkat a szél
S madarak fütyülik
Ki gyerek, sose fél
Hiszi, hogy szeretik
Hallgasd a zöldszárnyút
Sikolts, sikolts,
Megátkozták a vörös sziklát.
Duruzsol az angyal, a mágneses ember
Ő földből és égből
Összegyúrt egy gyöngyöt, a markában hordozza.
Ismerem őt régről, már kezdettől fogva
Hogy miért van ez így?
Nem tudom.
Várj meg, várj meg,
Ne ólálkodj a romlatlan háznál.
Zokog a parázs és megizzadt a szalma
Hinta-palinta
megkapja, ellöki, ellöki, megkapja
eltörik az üvegmadár
Zuhan, zuhan mélyre,
súlyától megfosztva,
Magát elfelejtve,
szemét eltakarva,
vacog a királylány,
Egy lepkeszemű kislány
ott a kert közepén
Forró álom táncol lepkeszemeiben.
Hallgasd a zöldszárnyút.
Csuklik és pityereg:
Kiscsikó kiscsikó, hasalj a pázsitra!
Künn a piros krampusz bűvöli a kancát
Szőke mezők között babrál a szavával…
Összemaszatoltam egyetlen ingemet.
Patyolat ingecském nem világít többé.
Égboltról figyelted, miről kiáltoztam,
miről énekeltem lármás álmaimban.
Szent Idő, Szent Idő,
Szent és halhatatlan,
Takard be az angyalt,
Röpítsd el messzire
