A karácsonyhoz közeledve – mint ahogyan minden évben, úgy idén is – sorra jelennek meg az ünnep ihlette legújabb filmek. A különféle médiaszolgáltatókhoz hasonlóan a Netflix is naprakész: kínálatából ezúttal sem maradnak el a karácsony csodáját és káprázatát középpontba helyező produkciók. Vajon ezek az alkotások hogyan tudnak egyszerre újszerűvé válni és hűséggel őrizni a karácsony mindenkori üzenetét? Két nagy sikerű film rövid ismertetésével szeretnék rávilágítani azok sajátosságaira, illetve a karácsonyi filmek néhány kötelező összetevőjére.

2018-ban, Clay Kaytis rendezésében jelent meg a Karácsonyi krónikák című amerikai vígjáték. A film története igazán klasszikus: a tízéves kislány, Kate Pierce (Darby Camp) lázadó bátyjával, Teddyvel (Judah Lewis) ellentétben lelkesen várja a karácsonyt, noha édesapjuk halála az idei ünnepekre árnyékot vet. Édesanyjuk ápoló lévén rengeteget dolgozik, emiatt szenteste sem maradhat otthon. Teddy tehát kénytelen a húgára vigyázni – ketten várják a Mikulás érkezését. Azt azonban a két gyerek sem sejtheti, milyen izgalmas éjszaka áll előttük: találkoznak a Mikulással – akit nem mellesleg zseniálisan alakít Kurt Russell –, sőt az Északi-sarkra is eljutnak, ahol megismerkednek a manókkal. Sokszor éppen az a Kate-re jellemző töretlen lelkesedés, kíváncsiság és hit okoz galibát, ami áthatja a filmet, de végül minden helyreáll, voltaképpen jobbá lesz. Bár a film szívet melengető üzenete aligha tér el a hagyománytól, látványvilágával és gazdagon fűszerezett humorával mégis újítóan hat.

A fiú, akit Karácsonynak hívnak idén novemberben jelent meg. A produkció Matt Haig könyvén alapul, rendezője Gil Kenan. Az alaphelyzet hasonlít az előzőhöz: a gyerekek édesanyja már nem él, édesapjuk pedig fáradhatatlanul dolgozik. Szenteste a nagynéni, Ruth (Maggie Smith) érkezik meg, hogy vigyázzon a gyerekekre. Ruth – aki csak a film végén fedi fel különleges kilétét – egy igazán érdekes történetet, A Mikulás és a karácsony megszületését meséli el: a fiatal Nikolas (Henry Lawfull) édesapja rengeteg pénz fejében azt a feladatot kapja a királytól, hogy hozza el a reményt a népnek. Az édesapa útnak indul társaival, majd Nikolas is a nyomukba szegődik – az édesanyja által sokat emlegetett Elfhelm felkutatására. Hosszú út vár a gyermekre, ám végül rendkívüli hitének köszönhetően ő hozza el a reményt. Természetesen a Nikolas név tudatos választás az alkotók részéről.

A két film közötti legjelentősebb különbség az, hogy míg az előbbi esetben a pompát és a látványosságot, addig az utóbbiban az egyszerűséget és a meghittséget részesítették előnyben az alkotók. Az alapkoncepció ugyanakkor nagyon hasonló, a központi elem pedig azonos: sok karácsonyi filmhez hasonlóan a hit. A hit, amelynek köszönhetően az ünnep nemzedékről nemzedékre tovább él. Jóllehet ezek a filmek leginkább megvalósításukban újítóak, mégis évről-évre nagy sikernek örvendenek; már csak azért is, mert segítségükkel néhány röpke órára kiszakadhatunk a rohanó hétköznapokból, hogy szeretteinkkel együtt egy ideális világban élhessük át a karácsony csodáját.

Nagy Torma Julianna