Thomas Adès Növények című dalciklusáról
Mi inspirálhat egy világhírű brit zeneszerzőt arra, hogy magyar nyelvű dalciklust komponáljon négy jeles, magyar költő verseire? Thomas Adès Növények című sorozata a 2022-es londoni, Wigmore Hallban tartott ősbemutatója után nagy nemzetközi figyelmet kapott, hazánkban azonban csak idén, május 4-én hangzott el először a dalfüzér a Budapest Music Centerben.
A Növények létrejöttére több szálon is termékenyítően hatott a magyar irodalom és zeneművészet. Egyfelől motivációt adott a komponáláshoz Ligeti György munkássága, hiszen Adès számára saját bevallása szerint az egyik legmeghatározóbb Ligeti-mű a kései Síppal, dobbal, nádihegedűvel (2000) című, kissé rendhagyó apparátust – egy mezzoszoprán szólistát és négy ütőhangszerest – foglalkoztató ciklus. A magyar zeneszerző a nemzetközi hírű énekesnőnek, Károlyi Katalinnak és az Amadinda Ütőegyüttesnek komponálta a darabot, a hét tétel szövegéül egy-egy Weöres Sándor-verset választott.
Nem véletlen az sem, hogy Adès darabjának másik magyar kötődése éppen költészetünkben található: műfordító édesapjának köszönhetően a zeneszerzőre Radnóti Miklós Gyökér című költeménye (1944) különösen nagy hatást gyakorolt, és hosszú ideig játszotta szöveg megzenésítésének gondolatával. Végül a 2020-as karanténidőszak alatt határozta el, hogy zenébe foglalja a Bori notesz megrendítő, allegorikus versét. Adès márciusban hozzálátott a – Ligeti nyomán – mezzoszopránt és négy marimbajátékost igénylő darab megírásához, és a magánszólamot ő is Károlyi Katalinnak ajánlotta. Bevallása szerint az első perctől kezdve egyértelmű volt számára, hogy nem az angol fordítást, hanem Radnóti eredeti magyar szövegét fogja felhasználni kompozíciójában. Az angol mondatszerkesztésben ugyanis túl sok egy-két szótagos, rövid szó használatos (névmások, igék stb.), és ebből kifolyólag a zeneszerző szerint komoly problémát jelentett volna a szövegfestés a munka során.
Nem sokkal a Gyökér megjelenése után, 2022-ben Adès felkérést kapott egy új darab komponálására a nagyhírű Prussia Cove-i Nemzetközi Zenei Szemináriumtól. A kamarazenei fesztivál jelentős magyar kapcsolatokkal rendelkezik: alapítója Végh Sándor volt, az évtizedek során pedig – többek között – Rados Ferenc és Wagner Rita is tartott mesterkurzusokat a cornwall-i kisvárosban. Éppen ezért Adès úgy gondolta, hogy a rendezvény 50. évfordulójára írandó kompozíciót a már elkészült Gyökér köré szervezi. A marimbakíséretet áthangszerelte zongoraszextettre (zongora, két hegedű, brácsa, cselló, nagybőgő) – talán ezzel tisztelegve a magyar zongora- és vonóstradíció előtt –, valamint Károlyi Katalin segítségével újabb verseket keresett. A szövegek kiválasztásának rendezőelvéül a növénytematikát választották; olyan írásokat gyűjtöttek, melyek az emberi lét kérdéseit a növényvilág metaforáján keresztül öntik szavakba.
A József Attila Kertész leszek kezdetű, 1925-ös költeménye nyomán készült első tételt Adès ízig-vérig népdalszerű énekszólammal ruházta fel, a hangszeres játékosok folyamatos, le-fel kúszó triola-és glissandómozgásait hallgatva pedig a növényi indák terjeszkedésére asszociálhat a befogadó. A zeneszerző különösen érzékletes módon ábrázolta a vers mondanivalóját a darab utolsó szakaszában: a földi élet mulandóságát jelentő lefelé ereszkedő dallamvonal után generálpauzát használt tagolásként. A megállást követően ugyanis egy sokkal éteribb térbe vezet: a magánszólam ütemeken át egyetlen hangot tart egyre halkulva, miközben a vonósok felfelé lépő üveghangokkal szintén a semmibe veszve fejezik be a tételt, utat mutatva az öröklét felé.
Második tételként kapott helyet a sorozat kiinduló darabja, a Gyökér. A megrázó költemény strófáit a drámaibb hatás érdekében Adès fermátákkal és üres ütemekkel tagolta. Az énekszólam gyakori kromatikájával, a szabad, quasi glissando előadásmódjával, valamint a vonósok folyamatos tremolójával is a versben megjelenő, kúszó-mászó férgekkel teli, sötét világot – vagyis Radnóti értelmezése szerint magát a földi életet – festi meg a zeneszerző.
Radnóti költeményét négy Weöres Sándor-vers követi a ciklusban. A harmadik dalban Adès a Százszorszépet ont a rét című szöveget ültette át zenére, melyben Weöres két különböző világot jelenített meg: a természet folytonos megújulását és körforgását állította szembe az ember statikus szemlélődésével. A zeneszerző mindkét esetben érzékletes eszközökkel dolgozott: a tételt a rét „nyüzsgését” ábrázolva egy „sz” hangzóval indítja az énekes, akit bámulatosan imitálnak a vonósok sul ponticello – vagyis a hangszert a húrlábnál megszólaltató – játékmóddal; az ember metaforájaként értelmezhető kő ábrázolásához pedig nyersebb, durvább hangvételt írt elő Adès.
A ciklus két rövidebb tétele szintén dúskál a szövegfestésben. A negyedikben Az ág című verset használta a komponista; itt a faág ingadozásának megfestését a glissandón túl ütemenkénti crescendo–decrescendo alkalmazásával érte el. Az ötödik tétel a sorozat legrövidebb és leginkább pezsgő darabja. A jól ismert Galagonya című vers nagyszerű alapanyagot adott az izzó, pizzicatókban gazdag, izgatott zenéhez, ezt Adès maradéktalanul ki is használta. A tétel stílusosan egy Bartók-pizzicatóval zárul – vagyis a húrokat a fogólap felé visszapattintva, nagy erővel pengetik meg a játékosok.
Az első, szeptemberi próbára a fenti öt dal készült el, majd a novemberi bemutatóig még két, az első tételhez hasonlóan népdalszerű verssel bővült héttételessé a ciklus – akárcsak Ligeti fent említett kései műve. A Hosszú a virágfüzér címre keresztelt dalban (Weöres Vonzás címmel közölte a szöveget) az egymásba fűződő hangszeres szólamok a virágfüzért az összetartozás metaforájaként jelenítik meg, a vonósok gazdagon díszített anyaga a magyar hangszeres népzenét idézi. A sorozat Orbán Ottó Erdő sűrűjében című versével zárul, mely lírai egyszerűségével ragadhatja magával a hallgatót. Szembetűnő, hogy a nyakatekert zenei megoldásoktól hemzsegő ciklus legutolsó üteme egy lefelé ereszkedő C-dúr skálával zárul.
Adès tökéletesen megértette és alkalmazta a magyar nyelv zeneiségét a dalciklusában, és a darab mondanivalójának egyetemessége révén örökérvényű, könnyen befogadható, a 21. század egyik kiemelkedő kamaradarabjaként tekinthetünk a Növényekre.
Molnár Ádám
