A zenén túl rovatunkban Bódás Gréta három versét közöljük.
Haiku
Messze Japán partjainál
Döbbent európai áll
Lelke reszket értetlenül,
Háromsoros képek belül
Marcangolják – néma énje
Szenved, mert a germán vére
Képtelen a három sorra
Öt meg hét meg öt szótagra
Agyán köd s a horizonton
Sok haiku sora pereg
Főhősünk busong, kesereg
Áll a szirten, arca zordon
,,Es tut mir Leid
Dazu bin ich nicht fähig
Das ist kein Gedicht”
Az igazság a vigasz
(K. J. Vanitatum Vanitas című versére)
Valaki csak úgy leszel, ha
Földön fekve földdé leszel
S nem az egyén margójára rovod fel a sorokat.
Valaki csak úgy leszel, ha
Jó termőfölddé leszel
És földedből sarjadó magok mosolyogják meg a napot.
Valaki csak úgy leszel, ha
Éltedben emlékezel
És emlékedből táplálod majd holtadban a világot.
Valaki csak úgy leszel, ha
Nyugodt szívvel elteszel
Egy szeletet a világból, míg a Napod világol
És mikor elvon az éj,
Majd sietséget nélkülözve
Számolod a sorokat, hogy lásd; mi az, mi megmarad.
Valaki csak úgy leszel, ha
Mindenségben egy leszel
Mindenségben elveszel és Mindenségként több leszel
Egy látomás
Idő roppan a térben, a térdem
erőtlen koppan a földön
Az ISTEN sátora hajlik az égben
fejemen az írás, földes a körmöm
Élő anyagba róttam sorokat
elmozdult a megéledt folyamat
zajlik szemeim előtt, mint pára,
kiült idült, vén homlokára
a honnak, (setten) őrző árnyak osonnak
Szárnyaikon pompás lámpásfény
S egyedül álmom elején,
takaróm szigetén hullámozva okoz
sok gondot a rút otromba de mégis gyönyörű földi valóm
Amelyen nem nőtt toll repülő inakat álmodok
én most Ikarosz karjain alszom akarom látni
a szférák sok lényének forgatagát és
Szemeiben én énekelem dalaim éjeimen
ima-őgyelgéseim ontnak bús szavakat fel a
trónusokon nyugovó örök őrök elé
Bódás Gréta
