Vajon miért szentelnek a későbbi korok különös figyelmet egy-egy híres személy utolsó mondatának? Goethe állítólag azt mondta: „Több fényt!”, Schubert pedig „egészen új hangzatokat” vélt hallani. Ezek persze csak anekdoták, nem tudjuk, mi történt valójában. Mégis szeretjük felruházni a nagy embereket ezekhez hasonló búcsúszavakkal, mert úgy gondoljuk: szükségszerű, hogy életük utolsó pillanataiban még egyszer összefoglalják törekvéseiket.

François Rabelais francia költő a halálos ágyán így szólt: „Megyek megkeresni a nagy Talánt”. Ez a kedvenc mondata Miles Halternek (Charlie Plummer), akinek különös szenvedélye, hogy híres személyek utolsó szavait gyűjti. A félszeg és koraérett floridai tinédzser amolyan második Forrest Gumpként keresi a választ az élet nagy és nyomasztó kérdéseire. Az ő szemszögéből követhetjük végig az Alaska nyomában című 2019-es sorozatot, John Green regényének adaptációját.

Miles nehezen találja a helyét a világban, és puszta kalandvágyból beiratkozik az alabamai Culver Creek bentlakásos iskolába, ahol belecsöppen a rafinált csínyekből és azok még rafináltabb megtorlásából álló diákháborúba. Szert tesz új barátokra, mint Chip Martin, alias az Ezredes (Denny Love), és Takumi (Jay Lee), akik a feketék, illetve az ázsiaiak kisebbségi csoportját reprezentálják. Ám ahogyan az lenni szokott, Miles figyelmét a kezdetektől fogva egy gyönyörű és titokzatos lány köti le, akitől lényegében minden és mindenki függ ebben a csapatban: Alaska Young (Kristine Froseth).

Alaska nem mindennapi jelenség. Egyszerre művelt könyvmoly, briliáns mintadiák, feminista és szerelmi ügyek intézője, mégis van benne valamiféle reménytelenség. Lázadó alkat, de valójában nincs ki ellen lázadnia: a monoton és középszerű iskolai környezet folyton visszahúzza, arra kényszerítve, hogy elárulja legjobb barátnőjét, és elhanyagolja kapcsolatát Jake-kel (Henry Zaga), aki szemlátomást semmit sem ért a történésekből. Miles viszont annál inkább: beleszeret Alaskába, de a helyzet kilátástalannak tűnik számára. Mégis szinte irracionálisan ragaszkodik hozzá, képtelen kiszabadulni a bűvköréből, ezáltal pedig meglát benne olyasmit is, amit más nem. Lehetetlen nem észrevennie, hogy Alaska élete megindult lefelé a lejtőn. Vajon időben érkezett, hogy változtatni tudjon mindezen?

A történet dramaturgiája az elejétől fogva  sugallja egy sorsfordító esemény közeledtét, mégsem jövünk rá semmire − egészen az utolsó pillanatig. (Ami rendjén is van, mert ha létezik olyan sorozat, amelyet teljesen tönkretehetnek a spoilerek, akkor az az Alaska). Elég legyen annyi: a végén több kérdés marad nyitva, mint amennyire választ kapunk. Ennek azonban így is kell lennie, hiszen nem minden történet tündérmese. Az Alaska nyomában vége pontosan az, amit Rabelais – és Miles Halter – keresett: a nagy Talán.

Mártonffy Marcell