Poulenc versenyműve orgonára, vonósokra és timpanira a 20. századi orgonairodalom legismertebb concertóinak egyike. Barokk, romantikus és modern elemeket egyaránt tartalmaz; komoly és elmélyült belső világa, nem mindennapi hangszerelése, valamint különleges hangszínei miatt sokak kedvencévé vált.
Read More
Bach Kunst der Fugéja, Mozart Requiemje, Bruckner 9. szimfóniája, Mahler egytételes és Beethoven alig kitapintható Tizedikje – a befejezetlen művek mementóként állnak előttünk. Jelzik, hogy az alkotók mennyire kiszolgáltatottak a sors szeszélyeinek, hiszen sokuk pályája nem lekerekítve ér véget, hanem látszólag értelmetlenül szakad félbe. Schubert viszont nem az élete végén írta a kéttételes h-moll szimfóniát, így első ránézésre rejtély, miért maradt a mű befejezetlenül. De csak első ránézésre.
Read More
Vannak olyan művek, amelyeket reménytelen vállalkozás volna típusba vagy kategóriába sorolni – mivel semmi mást nem képviselnek, csak önmagukat. Talán nincs találóbb példa erre, mint Mozart megunhatatlan remekműve, a Don Giovanni.
Read More
Igaz-e a mondás, miszerint a cél szentesíti az eszközt? Ha valakinek azzal kell szembenéznie, hogy ártatlan testvérét hamarosan kivégzik, nem csoda, ha közömbössé válik az „eszköz” iránt, és kész kockára tenni nem csupán saját, hanem kész veszélybe sodorni nemcsak saját magát, hanem másokat is egy nagyszabású mentőakció kedvéért. A 2005-ben indult Szökés című sorozat egy rideg és eltökélt, de semmiképpen sem szokványos szuperhős története.
Read More
Vajon miért szentelnek a későbbi korok különös figyelmet egy-egy híres személy utolsó mondatának? Goethe állítólag azt mondta: „Több fényt!”, Schubert pedig „egészen új hangzatokat” vélt hallani. Ezek persze csak anekdoták, nem tudjuk, mi történt valójában.
Read More