Izgatott, ünnepi hangulatban gyűlt össze a közönség a Hagen kvartett január 24-i, a Zeneakadémia Nagytermében tartott koncertjére. Az örömteli várakozás oka nem pusztán az volt, hogy a klasszikus zene legjobbjai között számontartott formáció lépett fel, hanem a vonósnégyes-irodalom kiemelkedő alkotásaiból összeállított, különleges műsor is.
A Hagen kvartettet négy testvér alapította: Lukas, Veronika, Clemens és Angelika Hagen (utóbbi szerepét elsőként Anette Bik, később pedig a jelenlegi felállás egyik hegedűse, Rainer Schmidt vette át). Az együttes játékát valóban olyan intenzív egymásra figyelés és bensőségesség jellemezte az egész este folyamán, amely azt a benyomást keltette, mintha a hallgatók egy meghitt családi jelenetbe nyernének betekintést. Néha viszont úgy tűnt, a zenészek olyannyira egymásra hangolódtak, hogy közönségük érdeklődésének fenntartásáról csaknem megfeledkeztek.
A Hagen kvartett műsorán ezúttal Haydn d-moll vonósnégyese („Quintenquartett”, op. 76 no. 2), Debussy g-moll kvartettje (op. 10) és Beethoven héttételes cisz-moll darabja szerepelt. Ezzel az összeállítással a műfaj három különböző megközelítési módját, illetve történetének néhány sarkalatos pillanatát vázolták fel előttünk, bizonyos párhuzamokat is felvillantva a vonósnégyes fejlődési folyamatában. Eszerint Beethoven a Haydn által megteremtett műfaj formai határait feszegeti, Debussy pedig teljesen új megvilágításba helyezi a kvartettírást.
A vonósnégyes szellemi atyjának, Haydnnak az itt elhangzott műve jól tükrözi, hogy a mester milyen virtuózan jelenítette meg az eltérő karaktereket ezen a felálláson. Az interpretáció viszont nem segítette e jelenségnek az észlelését. Noha a Hagen kvartett igényesen, ízlésesen játszott, és törekedett a szerzői szándék megvalósítására, a mű intenzív érzelmi töltete mégsem tudott igazán érvényesülni, erőteljes hatása nem bontakozott ki. A meghökkentő dinamikai megoldásokkal tarkított, heves és energikus darab a koncerten sajnos nem vált elég izgalmassá. A művészek egyértelműen a mű játékosságát és nem drámai jellegét domborították ki. A második tételben azonban alkalmunk nyílt Lukas Hagen fényes hangú hegedűjátékában gyönyörködni.
Az est legmegindítóbb pillanata Debussy szenvedélyektől duzzadó g-moll vonósnégyesének bensőséges és szívhez szóló harmadik tétele volt, amelyben az egymásnak adogatott éneklő dallam a Hagen kvartett érzékeny előadásában valósággal beragyogta a termet. Az igen személyes, lírai vallomás hallgatója egészen elfeledkezhetett a Nagyterem méretéről, és egy kis szobában érezhette magát. Ezzel szemben az együttes előadásában a darab első tételének harsány színei nem mutatkoztak meg eléggé, mint ahogy a második tétel táncos lüktetésű, élettel teli karaktere sem.
A koncert második felére a hangulat végképp leült. Mintha nemcsak a közönség, hanem maga a Hagen kvartett sem lett volna teljesen biztos abban, hogy játéka elég meggyőző. Beethoven cisz-moll vonósnégyesének interpretációjával így nem sikerült fenntartaniuk a hallgatóság figyelmét, a darab közepére érzékelhetően el is fáradtak. Az egyes tételek eltérő jellege, érzelmi mélysége előadásukban nem vált kellőképpen érzékelhetővé, ily módon az este furcsán lekerekítetlen maradt. Bízzunk abban, hogy mindez legközelebb másképp lesz, és a Hagen kvartett zenészei kimerészkednek majd biztonságos komfortzónájukból.
Juhos Fanni
Hagen kvartett, 2024. 01. 24. 19.30, Zeneakadémia, Nagyterem
