Sokoldalúság és egyéni hang: röviden így jellemezhető Dobos Dániel zeneszerzői munkássága. Ezt bizonyította az 2018. évi Bartók Világversenyre komponált Drumul dracului című zongoraművével is, amelyet a zsűri a mezőny legkiemelkedőbb darabjának választott.

Bánó T. Barnabás: Hogyan keletkezett a műved?

Dobos Dániel: Amikor 2018 júniusában találkoztam a Bartók Verseny kiírásával, édesapám és tanáraim is biztattak, hogy próbáljak szerencsét a megmérettetésen. Az alapötlet − a zongora és a cimbalom közötti analógiák megjelenítése − mellett fontosnak tartottam a népzene beemelését is a darabba, mivel az máig különleges helyet foglal el a szívemben. A Drumul dracului (Az ördög útja) elnevezés szintén a népzenéből származik: az egyszerű, folyamatosan gyorsuló zene az egyik leghíresebb táncdallamtípus. Ám a kompozíció dallamvilágát és ritmikáját tekintve teljesen különbözik ettől a zenétől, inkább hangulati és érzelmi áthallásai végett rokonítható a moldvai tánczenével. A cím emellett utal az előadóra is, akinek egyre bonyolultabb és bravúrosabb technikai kihívásokkal kell szembenéznie a zenei folyamat előrehaladtával.

BTB: Miként kapcsolódik a darabod Bartókhoz?

DD: A kompozíció középrészében megszólal egy Bartók-idézet. Ez kettős céllal bír: egyrészt tisztelgés a zeneszerző előtt, másrészt úgy gondoltam, egy Bartókról elnevezett versenyen jó benyomást kelt, ha valamelyik darabjából becsempészek egy idézetet a művembe. A Bartók-dallamot saját zenei gondolatokkal egészítettem ki, így az inkább allúzióvá vált, semmint direkt idézetté. Azért választottam az Éjszaka zenéjét (a Szabadban ciklusból), mert ezt a darabot hallottam először a mestertől, sőt az általam felhasznált rövid frázisra már gyermekkoromban felfigyeltem, sokszor elhangzott a Bartók Rádióban. Számomra ez az a jellegzetes motívum, amit Bartók Bélával azonosítok.

BTB: Mi volt a célod a darab megírásával?

DD: Elsősorban olyan zongoraművet szerettem volna írni, amely kihívás elé állítja a zongoristákat, ugyanakkor potenciális repertoárdarabbá is válhat. Természetesen az utóbbit leginkább majd az idő dönti el, azonban a Drumul draculuit tudatosan alakítottam úgy, hogy megfeleljen a koncertdarabok kritériumainak. Ezenfelül szerettem volna új nézőpontból bemutatni a népzenei alapú gondolkodást. Azt vettem észre, a legtöbb esetben vagy nagyon egyértelmű az adott ihletforrás, vagy éppen ellenkezőleg: csak papíron látszik a kapcsolat a két anyag között. Emellett viszonylag ritkán találkoztam azzal a megoldással, amikor valamilyen népi hangszeres technika kerül kortárszenei közegbe; Durkó Zsolt Fioriture per Orchestra című művén kívül nem nagyon tudnék példát mondani a Bartókot követő időszakból.

BTB: Milyen hatással volt a versenygyőzelem a karrieredre?

DD: Először úgy éreztem, hogy hatalmasat lendített rajta, sorban érkeztek a megrendelések, felkérések. Szinte mindent elvállaltam, amivel megkerestek. Ekkor még fél évvel voltam a diplomám megszerzése előtt, ezért nem igazán mertem nemet mondani senkinek, nem is tudtam, egyáltalán hogyan kellene visszautasítani egy-egy megbízást. Mint várható volt, sikerült többször is túlvállalnom magam. Bár általában időre be tudtam fejezni a darabjaimat, egy idő után a zeneszerzés kezdett átmenni egyfajta sorozatgyártásba, amit viszont nagyon szerettem volna elkerülni. Az efféle krízishelyzetekből sokat tanultam, azóta igyekszem okosabban és tudatosabban dolgozni: kevesebbet vállalok, jobban megtervezem a munkámat és időt szakítok pihenésre, feltöltődésre is. Minden hozományával együtt úgy érzem, sokat adott ez a versenygyőzelem.

BTB: Milyen darabokon, projekteken dolgozol mostanában?

DD: Jelenleg kisebb „elvonóra” vagyok ítélve, mivel a disszertációmat minél hamarabb be kell fejeznem, utána tudok majd ismét teljesen a komponálásra fókuszálni. Természetesen azért kisebb feladatokat így is elvállaltam: Szeged város felkérésre írok egy rövid kórusművet nőikarra, illetve Czirok Zoltán harsonaművésznek ígértem egy szólóharsona-darabot. Szeretem az efféle kihívásokat, mert ilyenkor ki kell lépnem a komfortzónámból, és egészen biztosan nem a legelső, jól bevált megoldáshoz kell folyamodnom. Továbbá tervezek még egy szólózongoraművet is, amely az általam nagyra becsült reneszánsz−barokk motettavilágra tekint majd vissza a 20−21. század „olvasztótégelyén” edzett szemmel. Zeneszerzőként nagyon fontosnak tartom, hogy folyamatosan keressem és újragondoljam magamat, ne elégedjek meg mindig a biztonságot jelentő, már kitaposott utakkal.