„Műről műre tapogatózom előre, különböző irányokban, mint egy vak a labirintusban” – így fogalmazott művészi fejlődéséről Ligeti György. Az útvesztők a zeneszerzőnek ténylegesen inspirációs forrást jelentettek mind a kompozíciós ötletek, mind a zenei struktúrák szempontjából. Nem véletlenül kapta a Ligeti-labirintus címet az a tematikus kiállítás, amely a centenárium alkalmából nyílt meg április 13-án a Zenetörténeti Múzeumban, a budapesti Zenetudományi Intézet és a bázeli Paul Sacher Alapítvány együttműködésében, Dalos Anna, Kerékfy Márton és Heidy Zimmermann kurátorok vezetésével.
A tárlat kilenc fejezetben ad összefoglalást a Ligeti pályáját meghatározó eseményekről, a komponista főbb inspirációs forrásairól, illetve műveinek keletkezési körülményeiről. A kiállítás koncepciója – változatosan, különböző irányokból közelíteni meg Ligeti művészetét – tökéletesen szemlélteti a zeneszerző sokoldalúságát, és nagyban segíti a látogatókat az életművön belüli tájékozódásban. A megtekinthető tárgyakat (melyek között vannak kéziratok, rajzok, színes jegyzetek, levelek, műsorfüzetek, hangszerek és más egyebek is) a múzeum túlnyomó többségében a Paul Sacher Alapítványtól kapta kölcsön, ahol a Ligeti-hagyaték jelentős részét őrzik. De több anyaggal hozzájárult a kiállítás létrejöttéhez a zeneszerző özvegye, Ligeti Vera is.
A bevezetőszövegek betekintést nyújtanak Ligeti életrajzába, kiemelve azokat az eseményeket és alkotásokat, amelyek a legmeghatározóbbak voltak pályájára nézve. Ilyen többek között a komponista emigrációja az 1956-os forradalom után, a legújabb irányzatokkal való megismerkedése a Nyugatnémet Rádió Elektronikus Zenei Stúdiójában, Apparitions (1958–59) és Atmosphères (1961) című darabjai – ezek hozták meg számára a nemzetközi zeneszerzői sikert –, valamint egyetlen operája és egyik főműve, a Grand Macabre (1974–77/1996).
Az ötödik fejezetben („Káosz és fraktálok – párbeszédben a tudománnyal”) Ligeti természettudományok iránti érdeklődése áll a középpontban, amely fiatal korától kezdve végigkísérte életén. A nyolcadik fejezet („Szintetikus népzene”) pedig arról szól, hogy a zeneszerző miképpen viszonyult a magyar folklórhoz és más népek zenéjéhez pályája különböző szakaszaiban. Ugyanitt az is kiderül: az Európán kívüli kultúrák folklórja fontos impulzus volt Ligeti számára, elsősorban a ritmika és a nem temperált hangrendszerek szempontjából. A kiállításon emellett megismerhetjük Ligeti irodalom és festészet iránti szenvedélyét, közöttük a Weöres Sándor verseire komponált műveit, illetve fantasztikus képzelőerejét, így például az általa kitalált országot, Kylwiriát. A Kylwiriáról készített részletes térkép legalább annyira lenyűgöző, mint a szerző egyes darabjainak „mamutpartitúrái”.
A kiállítás – címével összhangban – labirintusszerűen elrendezett, ugyanakkor átlátható, jól rendszerezett, ezáltal az információ nagy mennyisége ellenére is könnyen befogadható; a tárlat felfedezése értékes élményt jelent minden látogatónak. A Ligeti-labirintus szeptember 30-ig tekinthető meg Budapesten, később pedig Bázelbe kerül majd át.
Kis-Szekeres Lili
Figaro 2023. április–május: Ünnepi lapszám Ligeti György születésének 100. évfordulójára.
