Ligeti György a múlt század egyik legnagyobb hatású komponistája, összetéveszthetetlenül egyedi fordulatai mindig lenyűgözik a hallgatóságot. A nemzetközi szinten elismert zeneszerző munkásságát a zeneakadémisták is kitüntetett figyelemben részesítik, erről megbizonyosodhatunk az alábbi gondolatok, személyes élmények olvasása közben.

Ligeti-művel először gimnáziumban, fizikaórán találkoztam, amikor egy, az idővel kapcsolatos lecke tárgyalásakor meghallgattuk a Poème Symphonique-ot. Az órákon általános volt az alapzaj, a zizegés, de emlékszem, hogy ezt a darabot hatalmas csendben hallgattuk végig. – Juhász Erzsébet  (Muzikológia BA I.)

Ligeti életművét hajlamos vagyok a Grand Macabre felől olvasni: ebben egyaránt megmutatkozik a jelentések végtelen rétegzettsége, a „külön világot alkotok magam” gesztusa (a nagyzenekari művekből és a Requiemből), a kísérletezés nyelvekkel és valóságokkal (az Aventures-ből és az Etűdökből), valamint az identitások karneválja (a korai és kései „népies” darabokból). Azt hiszem, az opera a bemutató óta csak aktuálisabbá vált, így még inkább szép bizonyítéka az œuvre sajátosan jövőorientált jellegének. Hálás vagyok „Vergiliusaimnak”, különösen Kerékfy Mártonnak, Richard Steinitznek és Várnai Péternek a könyvekért, illetve Michel Follinnak a dokumentumfilmért. – Lakó Levente (Kóruskarnagyművész-tanár, zeneelmélet-tanár OT III.)

Utolsó óránkon a Ha folyóvíz volnék című kánon eléneklésével búcsúztunk el egymástól a tanárommal, aki a zeneakadémiai felvételire készített fel. Hozzám ez a darab hozta közelebb Ligeti zenéjét. – Kis-Szekeres Lili (Muzikológia BA II.)

Egy Ligeti-emlékkoncert gondolkodtatott el arról, hogy mai nézőpontból milyen érdekes a komponista zenetörténetben elfoglalt helye. Amíg a romantikus repertoárhoz szokott közönség számára a megérthetetlenül modern alkotók közé tartozik, addig zeneszerzői szemmel már úgy viszonyulunk hozzá, mint egy kikristályosodott zenei stílus olyan alakjához, akinek a zenei nyelve minden progresszivitásával együtt egy korábbi ideált képvisel. Önmagában ez még nem annyira rendkívüli, hiszen számos más 20. századi szerzőre igaz, de nála azért megdöbbentő, mert nem olyan régen élt. Ligeti életműve olyan erős nyomot hagyott maga után, hogy akaratlanul is valamilyen hatással van a ma élő komponistákra, de már abból a szempontból, hogy „hozzá képest merre tovább”. Hasonló reakciót válthatott ki Beethoven vagy Bartók az utánuk következő generációkból, azzal a különbséggel, hogy talán a közönség és a zeneszerző-társadalom nézőpontja az ő esetükben még nem volt annyira távol egymástól, mint ma. – Papp Mátyás (Zeneszerzés BA II.)

Ligeti élete során – saját magát Stravinskyhoz hasonlítva – sokszor változtatta stílusát, zenei nyelvét. Ennek ellenére minden műve összetéveszthetetlenül egyedi, legyen szó a Musica ricercata, a Román concerto, az Atmosphères vagy a Lontano stb. bármely taktusáról. Noha kompozícióinak megítélése zenészkörökben is változó, az az átható alkotói egyéniség, amellyel Ligeti rendelkezett, csakis a legnagyobb muzsikusok sajátja. – Molnár Ádám (Muzikológia BA I.)

Zenéjével először Stanley Kubrick 1968-as legendás filmjében, a 2001: Űrodüsszeiában találkoztam, melyben négy Ligeti-mű is szerepel filmzeneként – az Atmosphères, a Lux aeterna, a Requiem és az Aventures. Már akkor lenyűgözött a rendkívüli Ligeti-hangzás, és a tény, hogy a komponista hagyományos zenekarral és/vagy énekkarral idézte azt elő. Hatalmas eszköztárral dolgozott, kitalálta a mikropolifóniát, az avantgárd zene meghatározó alakja volt. Bár Ligeti stílusa egyesek számára riasztó lehet, véleményem szerint mindenkinek meg kell ismernie különleges, teljesen új megközelítését. – Oravecz Péter (Kórusvezető BA I.)

Zenéjének leginkább a beszédszerűsége fogott meg. Kiváló példa erre a jelenségre csellóra írt Szonátája, melynek első tétele nem véletlenül kapta a Dialogo címet. – Éry Botond Medárd (Muzikológia BA I.)

Ligeti számomra mind zeneszerzői, mind zongorista szemszögből kiindulási alap a 20–21. század zenéjét illetően. Korszakalkotó művei, megújulásra és változásra való folyamatos törekvése inspirációs forrást jelentenek alkotómunkámban. – Király Ádám (Zongoraművész MA II.)

Egészen különleges zeneszerzőnek tartom Ligetit, Atmosphères című darabja a legelső ütemétől ámulatba ejt minden alkalommal, amikor csak szerencsém van meghallgatni. – Földházi Lilien (Mélyhegedű BA II.)

Ligetiről elsőként a Síppal, dobbal, nádihegedűvel című héttételes dalciklus jut eszembe, melyben Weöres Sándor verseit dolgozta fel. Számomra nagyon fontos ez a darab (legfőképp a 6. tétel, a Keserédes), egyrészt hangzásvilága miatt, másrészt azért, mert sokat tanulhattam a benne fellelhető kompozíciós technikákból. – Móricz Viola (Alkalmazott zeneszerzés BA I.)

Ligetiben csodálatra méltó, hogy nem ismert megalkuvást: egyformán hihetően jelenítette meg az illúziót és a valóságot; mindig az eszközt kereste az ötlet megvalósításához, nem az ötletet az eszköz használatára; a modern elektronikus zeneszerzéstől hamar eltávolodott, míg az ősi kultúrák zenéjében meglátta a lehetőséget az újra; tudatában volt inspirációs forrásainak, de sosem hagyta, hogy azok művészetén eluralkodjanak. – Németh Kira (Muzikológia MA I.)

Ligeti a 20. század második felének egyik legkiemelkedőbb komponistája. Méltó tagja a májusi ikrek havában született zeneszerzők körének. Magyarként büszkeséggel tölt el, hogy a világon bármely komolyzenei központban vagy egyetemen jól ismerik nevét és munkásságát. Sajnos sokszor úgy érzékelem, külföldön nagyobb megbecsülést élvez, mint idehaza, de legnagyobb örömömre ez a tendencia jó irányba alakul. Zeneszerzőként rengeteg inspirációt köszönhetek Ligetinek, a mikropolifónia nagy hatással volt rám, és van a mai napig is, számos művemben észlelhető ez a módszer. Ligeti sok alkotónak ad ihletet a világ minden táján, például Georg Friedrich Haasnak, az ő darabjainak minden részletében tetten érhető a magyar komponista hatása. Legyünk büszkék Ligetire! – Oláh Patrik Gergő (Zeneszerzés DLA I.)

 

Figaro 2023. április–május: Ünnepi lapszám Ligeti György születésének 100. évfordulójára.