„Az erkölcsi érzékenység filmművészete” – így emlegetik a hetvenes évek közepén kialakuló lengyel filmiskolát, amelynek Krzysztof Kieślowski meglehetősen fontos alakja. A rendező a legkultikusabb opuszaként számontartott alkotását, a Veronika kettős életét nem szexizmustól vezérelve nevezte jellegzetes női filmnek: olyan embereknek szánta, akik nyitottak az általa ábrázolt érzelmek befogadására. Első francia koprodukciója világsikert hozott számára.

Krzysztof Kieślowski 1941-ben született Varsóban, eleinte tűzoltónak készült, majd színházi öltöztetőként dolgozott. Ezután Roman Polański egykori tanulmányainak színhelyére, a híres łódźi filmművészeti főiskolára felvételizett, ahová harmadik próbálkozásra vették fel. A képzés elvégzését követően főként politikai témájú dokumentumfilmekkel foglalkozott, a játékfilmek világát csak később fedezte fel (szüleink már láthatták a Magyar Televízióban a Tízparancsolat számtalan vetítésének egyikét). Nem sokkal a Veronika megalkotása után tett nyilatkozatot visszavonulásáról: „ez a legjobb módszer arra, hogy ne essek le magasból”. 1996-ban hunyt el szívrohamban.

A történet főszereplői – Weronika (Irène Jacob) és hasonmása, Véronique (Irène Jacob) – látszólag egymástól független életutat járnak be. Először Weronika lengyelországi mindennapjaiba pillanthatunk be: a rövid epizódokban egy fiatal, rendkívül érzékeny, szenvedélyes és tehetséges fiatal nőt ismerhetünk meg, akinek különleges kapcsolata van az énekléssel. Weronika gyermekien csodálkozik rá a hétköznapi élet apróságaira. Nem a földön jár, életét érzelmeinek dimenziójában éli, valósággal izzik. Felvételt nyer a Krakkói Zeneakadémiára, de első fontos fellépése közben váratlanul összeesik és meghal. Ugyanebben a pillanatban a Franciaországban élő Véronique úgy dönt, végérvényesen abbahagyja az éneklést. Élete örökre megváltozik: választania kell, hogy a Weronika által bejárt ösvényen halad-e majd végig vagy sem. Sorsuk ezáltal összefonódik.

Kieślowski remekművét irracionális megérzések és kapcsolódások szövik át, amelyek egyfajta misztikus atmoszférát teremtenek. Nem kis szerepet játszik ebben Zbigniew Preisner zeneszerző munkája, aki jelentős alkotótársként vett részt a rendező életében. Preisner zenéje a Veronika dramaturgiájának egyik fő mozgatórugója. Ketten együtt pedig valami olyat hoztak létre, ami önmagában a zenében vagy a filmben nem létezhetett volna. A jellegzetes képi világ kialakításához az operatőr aranysárga színszűrőt használt, ami nem csupán a titokzatos légkört erősíti: a két rész, a két Veronika igen különböző világa ezáltal közös bolygóra kerül. A Veronika kettős élete finoman feszegeti a bennünk rejlő válaszutakat, és anélkül világítja meg őket, hogy megtörné a titok varázsát.

Winter Mirjam