Az UNESCO Világörökség részeként számontartott magyarországi táncházmozgalom 1972-ben, pontosan ötven évvel ezelőtt indult el Budapesten. Azóta a világ számos országában átvették a módszert, amelynek segítségével tömegek ismerhetik meg a néptáncot.

A televízióban az 1960-as évektől kezdve sugároztak népi hagyományokat népszerűsítő vetélkedőket, ilyen volt például a Ki mit tud? és a Röpülj páva. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a népzenei fesztiválok szervezése is, ekkor még a szovjet mintát követve. A mozgalom történetében a következő mérföldkőnek az 1971-es esztendő tekinthető: Novák Ferenc és tanítványai ellátogattak a mezőségi Székre, ahol találkoztak az akkortájt egy-egy kisebb szobában megrendezett táncház intézményével. Ennek apropóján fogalmazódott meg bennük a gondolat, miszerint az itt tapasztaltakat valamilyen módon meg kellene valósítani a nagyvárosokban is. Nem sokkal később, 1972. május 6-án tartották meg az első táncházat Budapesten, a Liszt Ferenc téri Könyvklubban, négy táncegyüttes – az Építők Vadrózsa, a Bartók, a Vasas és a Bihari – szervezésében. A zenei kíséretet a korábban beat-zenével foglalkozó Sebő Ferenc–Halmos Béla duó biztosította.

Kezdetben csak a táncegyüttesek tagjai vettek részt aktívan a táncban, de hamarosan kettévált a szervezőcsapat, és a Bartók táncegyüttes a következő év elején meghirdette az első „nyílt táncházat”. Így honosodott meg az úgynevezett Tímár-módszer, amely az ötletadó Tímár Sándorról kapta a nevét. Ennek a módszernek az a lényege, hogy a hivatásos táncosokon kívül az utca emberét is várják az eseményre, aki elsajátíthatja a legalapvetőbb tánclépéseket, és másokkal együtt mulathat az élő népzenére. A mozgalom nagy népszerűségre tett szert: néhány évvel a budapesti elterjedés után vidéken is elindult, majd 1977-ben Kolozsváron megrendezték az első erdélyi táncházat. Az eleinte városokban virágzó kezdeményezés a falvakban is megjelent, így végső soron a paraszti kultúra visszakerült az eredeti környezetébe.

Nemcsak a néptáncosokra, hanem a népzenei életre is komoly hatást gyakorolt a táncházmozgalom: a Sebő–Halmos duó mellett egyre több zenész vállalt munkát a táncházakban, például a Muzsikás együttes, Erdélyben pedig a Barozda és Bodzafa formációk. Ráadásul ezeken az alkalmakon a népzene iránt érdeklődőknek lehetősége nyílt a dallamok megtanulására, aminek segítségével később ők is saját repertoárt alakíthattak ki.

A táncházmozgalom célkitűzéseinek köszönhetően egyre több ember nyert és nyer ma is betekintést a paraszti kultúra világába, amire ezt megelőzően nem adódott lehetőség. Ha ma, 2022-ben elmegyünk táncházba, továbbra is az 1970-es években elindított kezdeményezés eredeti szellemiségével találkozhatunk. Bár néhol az intézmény visszaszorult a táncegyüttesek körébe, szerencsére napjainkban is van lehetőségünk arra, hogy tanítással egybekötött táncházban ismerjük meg kulturális értékeinket.

Gubinecz Ákos