Fekete macska, törött tükör, csók a fagyöngy alatt, lencsefogyasztás szilveszterkor – csak pár példa arra, hogy a ma embere is hisz valamiféle természetfeletti, sorsformáló erőben, mely bizonyos szokásokkal pozitív vagy negatív irányba egyaránt befolyásolható. A régi időkben, amikor a nép élete a jószágoktól és a megfelelő terméstől függött, az emberek „jól bevált trükköket” alkalmaztak arra, hogy bőség, szerencse érje őket. Azonban nem csak jót kívánhattak maguknak vagy másoknak: több feljegyzés és szóbeli közlés tanúskodik az átkozódások, rontások módjáról, illetve szövegéről.

Erről a babonás népi hiedelemvilágról szól egy apró könyvecske, melyet Benedekfalvi Luby Margit (1885–1976) néprajzkutató adott ki 1936-ban, Bábalelte babona címmel. Ebben a műben az író a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye négy falujából (akkor: Tunyog, Matolcs, Nyírmeggyes, Szatmárcseke) mutat be rövid történeteket. A szerző számos adatot közöl, melyeknek mindig megemlíti a mesélőjét, van, ahol név szerint is. Én magam kiskorom óta vonzódom ezekhez a néha népmesébe illő elbeszélésekhez, talán emiatt is rajongtam ezért az olvasmányért már az első oldaltól kezdve. Gyermekként a falusi nagyszüleimtől babonákat és ráolvasásokat is hallottam, így helyenként ismerős fordulatokra bukkantam Luby Margit gyűjtésében.

A könyvben először az úgynevezett rontásokról olvashatunk, arról, hogyan mennek ezek végbe, és vajon levehetők-e azokról, akiket elértek. Régen, a paraszti háztartásokban a legnagyobb kincs a jószág volt – főként a tehén, a sertés és a tyúk –, így ha valaki a másiknak rosszat akart, célját gyakran az állatokon keresztül érte el. Luby Margit tudósít például a tehéntej megrontásának módjáról, valamint annak a boszorkánynak a megtalálásáról, aki a bajt okozta. Sőt, a Bábalelte babonából az is kiderül, miért nem jó boszorkánynak lenni, és hogy egyáltalán miként száll ez a tudomány egyik emberről a másikra. S bizony nemcsak leányok és asszonyok a főszereplők, hanem olyan férfiak is, akik valamilyen módon kapcsolatban álltak a természetfelettivel.

Nagyobb témakört képeznek a foglalkozásokhoz köthető babonák, ezek közül is kiemelendők a kocsisokhoz fűződő hiedelmek, a falusiak ugyanis őket tartották a legnagyobb varázserejűnek. De Luby Margit szerelmi témában is feltár olyan szokásokat és fortélyokat, melyeket a legnagyobb meseírók is megirigyelnének. A könyvben továbbá olvashatunk jeles napokhoz fűződő hiedelmekről. Szent György napján, április 24-én például érdemes kincseket keresni, mert még olyan drágaságokra is rábukkanhatunk, melyeket jó mélyen a földbe rejtettek. Nagypénteken pedig a szokásosnál jobban meg kell fürdeni, nehogy kiütéseink legyenek.

Talán az a legnagyszerűbb a könyvben, hogy Luby Margit bár külső szemlélőként, mégis szeretettel és tisztelettel beszél a régmúlt világáról, annak képviselőiről. Árnyalt képet ad egy letűnt hiedelemrendszerről, melyben talán még a felmenőink is hittek, írása így a XXI. századi embernek is hol humoros, hol elgondolkodtató.

Lidérc, táltos, boszorkány, kocsis, tudóspásztor… Több fogalom, de ugyanaz a gondolat. A körülöttünk zajló történések között összefüggés van, melyeket úgy tűnik, olykor mi is befolyásolhatunk. Ajánlom a Bábalelte babonát annak, aki hiszi, de annak is, aki csak sejti a „magasabb erők” létezését. Sőt aki tagadja, annak a leginkább!

Pirbus Virág