Ligeti György 1923-ban látta meg a napvilágot Dicsőszentmártonban (ma: Târnăveni, Románia). A város Maros megyében található, és a Kis-Küküllő mente centrumainak egyike. Az 1876-os megyerendezés után Kis-Küküllő vármegye székhelye volt.

Dicsőszentmárton népzenei dialektusát tekintve Vízmellékhez tartozik. Itt olyan kiemelkedő népzenei központok találhatóak, mint Szászcsávás, Ádámos vagy Balázstelke, mely falvaknak a 20. század folyamán sikerült mind hangszeres, mind vokális folklóranyagát rögzíteni. Népzenegyűjtőink ugyanis a kevésbé polgárosult helyeket keresték fel, hiszen azokon a településeken több régiségre, archaikus vonásra lehetett bukkanni. A régióra vonatkozó zenei megállapításokat is inkább a községek anyagából tudjuk leszűrni. A térség népzenéjének és kultúrájának megismerésére ajánlom A szászcsávási banda című dokumentumfilmet, mely a címadó zenekar életéből mutat be részleteket.

A Zenetudományi Intézet Népzenei Gyűjteményének internetes adatbázisában három felvételt találunk Dicsőszentmártonból (Mg–03322A jelzettel). Ezekből kettőn a „Török asszony balladája” hallható, két igen különböző dallammal. A történet egy édesanyáról szól, aki az erdőben megy, és egyik kezében fiát, másikban kincsekkel teli ládáját viszi. Talán menekül valahonnan, mert elgondolkodik azon, hogy melyiktől válhatna meg a könnyebb haladás reményében. Úgy gondolja, másik kisfia még lehet az életben, a kincset azonban nem szerezheti meg soha többé. Gyermekét ezért leteszi egy fa tövébe, abban bízva, hogy az eső és a szellő megfüröszti, megszárítja majd, más asszonyok pedig megetetik. Továbbmenvén a török asszony meglát egy bőgő tehenet, akinek a borját farkas ette meg. Ekkor rádöbben tettére, és visszamegy a fához, de fiát már nem találja ott. A ballada ezekkel a sorokkal végződik: „Angyal-e, vagy madár, ki emez ágon jár? / Csattogtatja szárnyát, veri szívem kínját.”

A harmadik felvétel a „Három árva balladájá”-t tartalmazza, melyben három testvér siratja az édesanyját, panaszolják neki életüket, és azért könyörögnek, hogy térjen vissza hozzájuk. Édesanyjuk válaszol nekik: azt mondja, már nem mehet vissza. A dicsőszentmártoni változat dallama különleges, a megszokott négysorosságtól eltérően itt háromsoros szerkezettel találkozunk, a fríges színezetű zárlat pedig csak mélyíti a ballada drámaiságát, mondanivalóját.

A Hagyományok Háza Folklóradatbázisában egy videófelvétel is található Dicsőszentmártonból. Ez egy színpadi műsort őrzött meg, látszódnak rajta a zenészek és a táncosok is. A magyar népzenei dialektusterületek mindegyikének saját táncrendje van. Ha szigorúan vesszük, Ligeti szülővárosa leginkább Vízmellék felső részéhez tartozik, ahol így nézett ki a táncrend: a férfiak szólótánca, a sűrű verbunk volt a kezdés, melyet egy másik férfitánc, a székely verbunk követett; ezután a páros táncok következtek (ezeket az illendőség kedvéért ugyanazzal a partnerrel kellett végigtáncolni), mégpedig a lassú csárdás, a gyors csárdás, a féloláhos és a szökő. Érdemes megjegyezni, hogy a régió ezzel a folklórkinccsel a mai napig a táncházmozgalom egyik alappillére, felső-vízmelléki zenészekkel gyakran találkozhatunk akár budapesti programokon, táncházakban is.

Pirbus Virág

 

Figaro 2023. április–május: Ünnepi lapszám Ligeti György születésének 100. évfordulójára.