Eredics Gábor, Kossuth-díjas népzenész, egyetemi adjunktus közel ötven éve műveli és oktatja a magyar és a délszláv népzenét. A Figarónak ezúttal pályafutásáról, valamint a népzene jelenlegi helyzetéről mesélt.

Gubinecz Ákos: Hogyan került kapcsolatba a népzenével?

Eredics Gábor: A Pomázi Ifjúsági Fúvószenekarban népzenei átiratokat is játszottunk, ezért amikor később néptáncegyüttes alakult a faluban, meghívtak néhányunkat zenélni. Törekedtünk arra, hogy valamennyi nemzetiségi táncot az adott etnikumra jellemző hangszerekkel kísérjünk: a szerb táncokat tamburákkal, a szlovák és sváb dallamokat fúvós hangszerekkel, a magyart pedig vonósokkal. Hamar rádöbbentünk, hogy a Sebő–Halmos duó irányvonala nagyon időszerű, és nekünk is be kell kapcsolódnunk ebbe a mozgalomba, létrejött a Vujicsics Együttes a helyi szerb, majd a dél-magyarországi horvát hagyomány éltetésére. Ebben az időszakban a rádió is elkezdett autentikus népzenét sugározni, például a széki Csorba János bácsi dallamai különösen nagy hatást tettek valamennyiünkre. A Ki mit tud?-on elért sikert követően egyre többen megismertek bennünket, és a koncerteken is igyekeztünk olyan formában bemutatni a magyar és kiváltképp a délszláv népzenét, hogy annak a közönség aktív befogadója lehessen.

GÁ: Mikor kezdte el a magyar népzenei élet szervezését?

EG: Pécsett az ének-népművelés szakon folytattam főiskolai tanulmányokat, miközben számos turnénk volt a Vujicsics Együttessel. A Pécsi Tanárképző Főiskolán tartott egyik népzenei előadásom után megkeresett a Népművelési Intézet (ma Hagyományok Háza) munkatársa, és négyórás állást ajánlott. Létrehoztuk a Táncház-népzene lemezsorozatot, tanfolyamokat szerveztünk, és a Népzenei Füzetek sorozatban kísérleti népihangszer-iskolákat, énekiskolát, példatárakat, egyéb tananyagkiadványokat jelentettünk meg. Ezek után jogos volt a kérdés: miért ne lehetne a népzenét alap-, közép-, és felsőfokon is intézményes keretek között oktatni?

GÁ: Ön jelentős szerepet vállalt egyetemünk népzene tanszékének megalapításában. Kik voltak ebben a társai?

EG: Már korábban is szép összefogást tapasztaltam, például Vargyas Lajos és a Hungaroton is támogatta a tananyagok kiadását. Folytatásként megalapítottam, majd igazgatója lettem Budakalászon egy zeneiskolának, és tanítottam a váci konziban is. Célommá vált, hogy a művészetoktatás valamennyi szintjén megvalósulhasson a klasszikus zene és a népzene egymást gazdagító egysége. Ekkorra már a népzeneoktatás hazánkban alapfokon és középfokon egyaránt jelen volt, viszont a pedagógusok hiánya miatt szükségessé vált az egyetemi képzés megszervezése. A népzene tanszék létrejöttét a Zeneakadémián valóban én kezdeményeztem, de e stratégia sikeréhez rendkívül fontos volt Batta András és Richter Pál személye. Ők és az alapításhoz csatlakozó kiváló kollégák segítségével végül 2007-ben elindulhatott a tanszék.

GÁ: A Dankó Rádió igazgatójaként aktívan figyeli a népzene és a média kapcsolatát is. Hogyan látja, milyen hatása van a médiának a népzenére? Mennyit változott a szakma megítélése a társadalom szemében?

EG: Az évek során világossá vált, hogy a szakterület elfogadottságát nagyban befolyásolta az egyetemi tanszék megalakulása, működése. A Dankó Rádióra térve: hallgatóink párhuzamosan hallgatják a népies műdalt és a népzenét, amelyek egyformán részei a magyar kultúrának. Már Kodály és Bartók is fontosnak tartotta a két műfaj megkülönböztetését, ugyanakkor úgy gondolom, azt is érzékelték, mindkettőnek van létjogosultsága. Négy éve vezetem a Dankó Rádiót, azóta egyre több népzenét sugározunk napi gyakorisággal, kiegészítve rövid néprajzi ismertetőkkel, esténként táncház-zenével, világzenei kitekintőkkel. A rádió hallgatóságában jelentősen megnövekedett a főiskolai, egyetemi végzettséggel rendelkezők száma, bizonyítva, hogy az értelmiségnek igénye van a hungarikumokra. Innen ered az új szlogenünk is: „A magyar zene rádiója.” Remélem, a tanszék mellett a csatorna is segíthet abban, hogy a népzene elfogadottabb legyen, ahogyan abban is, hogy a magyar népzene mellett a szomszéd, a velünk együtt élő, a rokon, de távolabbi népek zenekultúráját is megismerhessék a hallgatók.