„Két szál pünkösdrózsa, / Kihajlott az útra…” – e sorokkal kezdődik az általános iskolai énekkönyvekből is jól ismert népdal. De valójában mit is ünneplünk pünkösdkor? Milyen néphagyományok kapcsolódnak a paraszti társadalom életében ehhez a jeles naphoz?
Pünkösdvasárnap a húsvétvasárnap utáni ötvenedik nap; ezt jelzi a görög Pentecostes elnevezés is, ami ötvenet jelent. A keresztények ezen a napon a Szentlélek eljövetelét és az egyház megalapítását ünneplik. A paraszti társadalom életében ehhez az ünnephez – akárcsak a többihez – számos népszokás és hiedelem kapcsolódik.
A pünkösd jelképei közé tartozik a lángnyelvek miatt a piros szín, illetve ezzel összefüggésben a piros rózsa és a zöld ág. Ezenkívül gyakran szerepel a szövegekben Szent Erzsébet neve, akihez a rózsacsoda legendája fűződik: a szegényeknek titokban alamizsnát adott, és mivel férje erre a tevékenységére rosszallóan tekintett, egyszer, amikor rajtakapta, kötényében a kenyér rózsává változott. Ehhez kapcsolódik több ismert népdalszöveg: „Nem anyától lettem, rózsafán termettem. Piros pünkösd napján hajnalban születtem.” Az ünnepnek rendkívül fontos szerepe volt a termékenységvarázslásban is, továbbá a férfiak erejének fitogtatásában, a pünkösdhöz kapcsolódó két legfontosabb népszokás ugyanis a pünkösdikirályné-járás, illetve a pünkösdikirály-választás.
A pünkösdikirályné-járás hazánk több területén elterjedt, de a Dunántúlon örvendett a legnagyobb népszerűségnek. Résztvevői, a fiatal lányok házról házra jártak; ha beengedték őket, énekeltek, táncoltak és rózsaszirmokat hintettek szét. A szokás központi szereplőjének azonban a pünkösdi királynét tekintették, akinek fejére rózsakoszorút helyeztek. A többi lány éneklés közben kendőt feszített a királyné feje fölé, a dramatikus játék végén pedig körbejárták őt és termékenységvarázsló szövegeket énekelve felemelték. A pünkösdi királynénak egyetlen komoly feladatot adtak: nem mosolyoghatott, még akkor sem, ha a háziak igyekeztek megnevettetni.
Ezzel szemben a pünkösdikirály-választás főszereplői a falu legényei voltak, ráadásul ez a szokás számukra egyfajta átmeneti rítusként szolgált. A fiatal férfiak ekkor váltak a falu közösségének elismert tagjaivá – járhattak inni a kocsmába és részt vehettek a különféle mulatságokon. A pünkösdikirály-választás alkalmával ügyességi játékokkal, lóversennyel választották meg a falu királyát, aki egy évig kiváltságokkal rendelkezett: minden ünnepségre, lakodalomba, mulatságra hivatalosnak számított, a kocsmában pedig ingyen ihatott, a község kontójára.
A pünkösdvasárnapi, nemenként elkülönülő szokásrendek után az este közös mulatsággal folytatódott. A fiatalok közösen ünnepeltek, és gyakran ezeken az alkalmakon került sor két-két ifjú összepárosítására, megéneklésére. Pünkösdkor szintén sok helyen tartottak lakodalmat, összekapcsolva azt a termékenységvarázslással.
A pünkösd és a hozzá kapcsolódó szokások egyszerre foglalják magukban az egyházzal való szoros kapcsolatot, valamint a paraszti társadalom mágikus rítusait. Bár a 21. századra a népszokások egyre inkább kikoptak a használatból, manapság is ismerhetünk és énekelhetünk olyan népdalokat, amelyek ehhez a jeles naphoz kapcsolódnak.
Gubinecz Ákos
