Különleges lemezzel találkozhattunk a tavalyi év végén több közösségi platform hirdetéseiben is. A kék borítón egy fiatal hölgyet látunk elegáns, nem kifejezetten népi öltözetben, balra tőle egy citerának a körvonalai rajzolódnak ki. Az album címe Corallium.

Dudás Klára először a Fölszállott a páva tehetségkutató műsorban tűnt fel 2014-ben, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen népi ének – népi citera, koboz és tekerő szakon végzett 2022-ben, és azóta már az Egyetem citeratanára. Számos elismerést tudhat magáénak, nemcsak előadóművészként, hanem tanárként is, hiszen tanítványai sikereiről is rendszeresen kapunk híreket. Első lemeze 2024-ben jelent meg, a bemutató a Fonó Budai Zeneházban teltházas koncertként került megrendezésre november 15-én.

Az album címe már önmagában egy szójáték, akár a saját identitás megnevezése is lehet: azt sejteti, hogy egy életút és hitvallás bemutatása a cél. Érdekes és nagyszabású vállalkozás, hogy egy citerajátékos megannyi énekes és hangszeres közreműködővel együtt ad ki albumot, hiszen ezzel a hangszerrel eddig általában szólólemezek jelentek meg, vagy kisebb apparátusú együttesek mutatkoztak be ily módon. Ez utóbbiak általában adatközlők játékát vagy világzenei feldolgozásokat tartalmaztak. Kevés olyan CD-ről tudok, amelyen autentikus népzenei anyag szólal meg úgy, hogy a citerás a prímás, a zenekar vezetője.

Már a közreműködők sokasága és hangszereik sokfélesége is előrevetítik azt, amit a lemez végére érve különösen éreztem: mély tudás és sokoldalúság, alázat és kreativitás jellemzi az előadót és zenésztársait. Negyvenöt percbe sűrített ínyencség.

Az első összeállítás, mely a Kerek ég címet viseli, a mohácsi magyar népzenei gyűjtések esszenciája is lehetne. A citera megjelenik, hozza a jól ismert hangzásvilágot, majd váratlanul megérkezik az énekes, Gubinecz Ákos, a brácstamburás Horváth Bálint Máté, és a tamburabőgőn játszó Buzás Attila. Ismert dallamok, és ezek variációi alkotják az összeállítást. A női énekes, Zsikó Zsuzsanna megjelenése még tovább fokozza az amúgy is egyre izgalmasabb hangzást. A ritmus zizeg a két szerelmes civódása alatt, a citerás prímás végigsöpör a táncrenden, majd hirtelen megállnak. Felbugyog egy hangszer, amelyre senki nem számított: a hárfa, melyen Bábel Klára játszik. Mohácson készültek ezzel a hangszerrel népzenei gyűjtések, ezt a különleges és kevésbé ismert anyagot ötvözte a hárfaművész a citerával. Az énekesnő, a hárfás és a citerás összjátéka felemeli a hallgatót a székről és lebegni hagyja, majd a friss csárdás berobbanásával visszazökkent minket a helyünkre, hogy eszünkbe jusson, mégis egy ízig-vérig népzenei lemezt hallunk. Ha nagyon fülelünk a szövegre – most és a későbbiekben is – női sorsok bontakozhatnak ki előttünk.

Dudás Klára a következő összeállításában egy palóc citerás adatközlő játéktechnikáját alkalmazza, mely egy, az eddigiektől eltérő hangzásvilágot mutat be. Itt is megjelenik egy olyan hangszer, ami a területen elterjedt és ismert volt, de citerával eddig nem sokat hallottuk együtt muzsikálni. A cimbalom olyan puhán úszik be, mint az előbb a hárfa, és a prímással rögtön ellenszólamot hoz létre. A női énekes hangja illeszkedik ezekhez a puha dallamokhoz – az előző összeállítás frisse még bennünk van, így feltűnően nyugodtnak érezhetjük a kezdést. Aztán szinte észrevétlenül egy turai bálban találjuk magunkat, ahol a hangulat a tetőfokára hág.

Ezt követi a Röszke című kompozíció, melyben Klára megmutatja, hogy egy szál citera is megállja a helyét a színpadon. A sokak által Bujdosik az árvamadár szövegkezdettel ismert dallam hangzik el, amit Klára a zeneakadémiai diplomakoncertjén is előadott. Akkor éppen ezzel kezdte el a koncertet, valami olyan letisztultsággal, amit azóta is őrzök: ha ezt a népdalt meghallom, rögtön felidézi azt a koncertélményt. Izgalmas kettősfogások, virtuozitás jellemzi ezt a mintaszerű citerás összeállítást.

És ha azt gondolnánk, hogy Klára ,,csak” a magyar népzenét ismeri, akkor tévedünk, mert ezek után egy teljesen más karakter jelenik meg a szerb táncdallamokkal. A motivikus zene alátámasztásához csatlakozik még két citera, egy brácstambura és egy tamburabőgő, valamint fúvós hangszerként a szaxofon. Zakatol a ritmus, újra és újra jönnek a témák, a dinamikai árnyalások. A végén már egy Emir Kusturica film jelenetében is érezhetnénk magunkat, amire Klára még egy tempóemeléssel felel, és a zenekarral együtt fejezi be a szerb tánczenét a délszlávokra oly jellemző zárással.

A következő összeállítás a Nestrinarka címet kapta. A magyarázat szerint a nestrinarka a parázson járás szokása. A tri az összeállításban szereplők és a dallamok számára utal. Klára még mindig tudja fokozni a meglepetéseket, ugyanis a szám kezdetén egy újabb hangszer kezdi el a játékot, a tekerőlant. Segítségével kirajzolódik a burdon hangzásvilág, melyet a citera és a ritmust erősítő tapan csak még inkább nyomatékosít.

Az ezt követő talpalávaló szinte olyan, mint egy asszonymulatság farsang idején. Gyimesi lassú magyarosok különleges variációi, a szövegek gondos válogatása jellemzi a számot. A lassú magyaros aszimmetrikus ritmusa olyan pontosan megjelenik a citerán, hogy észre sem vesszük az ütőgardon hiányát. Későbbi megjelenésével viszont éppen ezért megint szokatlan, izgalmas hangzást kapunk.

Az utolsó előtti számot egy újabb fúvós hangszer, a kaval kezdi el, így rögtön észrevehetjük, hogy a Kárpát-medencén túl, a moldvai csángók között járunk. Amikor először meghallgattam, kissé összezavarodtam, mert úgy gondoltam, hogy a citera viszonylagos határai a hangsorok tekintetében nem fognak jól illeszkedni a kaval intonációs sokféleségéhez. Tévedtem, és ennek örültem. Ez az összeállítás rengeteg meglepetést okozott. Mire megszoktam a két hangszer együtthangzását, a koboz olyan erőteljesen jelent meg, mint a mellette lévő dob. Majd amikor már felfokozott állapotban vártam, hogy mi fog történni, megszólalt egy puha női hang, ami olyan sejtelmességet hozott refrénes szövegével, és érdekes módon kis hangterjedelmű dallamával, hogy rögtön összekapcsoltam valamiféle ősi szertartásos hangulattal. A csujogatásokban újra női felkiáltásokat lehet hallani, majd a moldvai anyagnak egy színpadias megoldással szakad vége.

Az Édesanyámé a lemez utolsó mementója. Vallomás a szülőnek, valamint a népzenészeknek különösen fontos szülőföldnek. Klára az egyszemélyes zenekar, Gubinecz Ákos mintha az ő gondolatait, az ő ,,nótáit” közvetítené felénk. Padkaporos báli hangulat, s a végén egy fricska: ,,Én teszek rá, hadd lobogjon, egész világ hadd ugasson!”

Pirbus Virág