Nagy izgalmakkal, rengeteg kérdéssel és még több kíváncsisággal vágtam neki 2021 januárjában az észt fővárosnak, Tallinnak.

2019 őszén, még mit sem sejtve a közelgő vírusról, nézegettem, mik a lehetőségeim, hova is mehetne Erasmusra egy népdalénekes–népzeneelmélet-szakos hallgató. Biztosan tudtam, hogy észak felé veszem majd az irányt. Olyan helyet kerestem, amiről nem tudtam sokat. Nem csak szakmai szempontok vezéreltek, sőt talán azt is mondhatnám, hogy egyáltalán nem. Szerettem volna olyan városban, országban élni, amelynek fejlett az oktatási rendszere, gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik és hideg az éghajlata. Igen, ez elsőre viccesen hangozhat, de nyári gyerekként nem vagyok a legnagyobb barátságban a hideggel.

Végül 2020 februárjában, erős meggyőződéstől vezérelve Tallinnon kívül máshová be sem adtam a jelentkezésemet. Az egyetemmel való kommunikáció már az első pillanattól kezdve zökkenőmentes volt, a tanszék tárt karokkal várt. Mire lezárult a jelentkezési időszak és megérkezett a várva várt eredmény – az Észt Zeneművészeti és Színművészeti Egyetem 2021 elején fogad engem –, addigra a járvány hozzánk is bekopogtatott. Jó pár hónappal a kiutazásom előtt még nem igazán gondoltam bele, hogy esetleg nem mehetek majd. 2020 decemberében félve és szorongásokkal telve vettem meg a repülőjegyemet (mi lesz például, ha ott kapom el a vírust és kerülök kórházba, vagy ha végig egy kollégiumi szobában kell ülnöm, az egyetemet és a tanáraimat soha nem látva, vagy ha éppen a félév kellős közepén kell hazaköltöznöm), én mégis erősen éreztem: mennem kell, most kell mennem. Így hát 2021. január 11-én repülőre szálltam, majd megérkeztem a gyönyörű, hófödte Hanza-városkába, Tallinnba.

Tallinn kicsi, körülbelül négyszázezer lakossal rendelkező, mesebeli főváros; néhány hónap ott élés után lehetetlen úgy sétálni az utcákon, hogy közben nem találkozik az ember valamelyik új ismerősével. Már a kezdetektől tudtam, hogy a baráti körömet nem csak zenészek fogják alkotni; mivel akkor éppen nem voltak szigorú járványügyi intézkedések, elmentem az összes Erasmus Student Network által szervezett programra, amelyeken gyorsan barátokat szereztem. Később, a lezárások idején ezek az ismeretségek nagyon jól jöttek, hiszen hétvégéről hétvégére közösen tudtuk felfedezni a csodálatos Tallinnt – minden építészeti műremekével –, továbbá Észtország lélegzetelállító természeti csodáit.

Ami az egyetemet illeti, szerencsére még a legnagyobb szigorítások idején is bemehettünk az épületbe gyakorolni, illetve az egyéni órákat megtartották személyesen, így szakmailag is sokat tudtam fejlődni. Tanáraim különböző online mesterkurzusokat szerveztek, ráadásul részt vehettem a NORDTRAD konferencián is, amely a balti és skandináv államok népzenei tanszékeinek nagyszabású, évenként megrendezett találkozója. Amint a helyzet engedte, rengeteg koncertlehetőséget biztosított az intézmény – végig érezni lehetett, hogy mind a tanárok, mind az ügyintézők értünk fáradoznak. Időközben a tallinni Magyar Kulturális Intézettel is közeli kapcsolatba kerültem; több különböző eseményt szerveztünk az ott élő magyaroknak, valamint a magyar kultúra iránt érdeklődő észteknek. Így nyílt lehetőségem táncokat tanítani és angolul előadást tartani a magyar népdalokról.

A Tallinnban eltöltött időszak alatt rengeteget tanultam magamról, az elfogadásról és a megértésről. Megismertem teljesen más kultúrákat, más értékek váltak fontossá számomra. Nagyon örülök, hogy meghoztam ezt a döntést és hálás vagyok, hogy eltölthettem közel félévet ebben a nyugodt, színes kultúrájú városban!

Hódi Fruzsina