A napsugaras idő és a naptári tavasz beköszöntével a Budapesti Fesztiválzenekar műsora is a körülményekhez igazodott a február 27-e és március 1-je között három alkalommal előadott koncertműsorával. A Klasszikusan mássorozat programját ezúttal Mozart Idomeneo című operájának nyitánya és balettzenéje (K. 366 és 367), Haydn C-dúr csellóversenye (Hob. VIIb:1), majd a második félidőben Veress Sándor Négy erdélyi tánc című kompozíciója és Haydn 80. d-moll szimfóniája (Hob. I:80) alkotta. Az együttes élén a francia-német karmester és csellista Nicolas Altstaedt egy személyben látta el a dirigensi és a szólistai feladatokat.
Ez a felállás a mai koncertlátogató számára akár szokatlannak is tűnhet, azonban (Veress darabját leszámítva) a klasszika időszakából összeválogatott műsor esetében a szólista által vezetett zenekar a korabeli szokásoknak megfelelő viszonyokat tükrözte a színpadon. A 18. század előadói gyakorlata szerint (a Beethoven-művek kiterjedt apparátusát megelőzően) a koncertek még nélkülözték a modern értelemben vett karmester jelenlétét, így a játék összetartása többnyire a koncertmesterre, vagy magára a szólistára hárult. Ennek a módszernek a működőképességét pedig az este folyamán több ízben is megtapasztalhatta a közönség.
Az elsőként elhangzó Mozart-operarészlet eredeti funkciójának megfelelően a hangverseny nyitányaként szolgált, egy mozgalmas, energikus hangulati felütést képezve. Jelen sorok írója a háromszor előadott koncert utolsó alkalmán vett részt, így feltételezhetően, a műsor ,,legérettebb” verzióját volt lehetősége hallani. Ezzel együtt is a zenekar kifogástalan összjátéka, a pontos belépések, homogén hangszínek és a meglepetésszerű effektusok bravúros kivitelezése az első pillanattól kezdve magával ragadó erővel bírt. Altstaedt részéről pedig a mindenre kiterjedő precíz figyelem és átütő érzékenység eredményeképp a zenekart szinte egy hangszerként, személyes elképzeléseinek közvetítőjeként tudta kezelni.
Ezt követte Joseph Haydn C-dúr gordonkaversenye, amelyben az imént említett módon a szólista töltötte be a dirigensi pozíciót is. Az Idomeneo részleteihez hasonlóan ez alkalommal is a haydni muzsikára olyannyira jellemző életöröm és lendület sugárzott a zenészek játékából. A minden erőfeszítéstől mentes légiesség és az áttetsző pianók rendkívül szuggesztív hatást kölcsönöztek a szólista interpretációjának. Mindez különösen emlékezetes pillanatokat eredményezett az elmélkedőbb hangvételű Adagio tétel magánszólamának deklamatív jellegű, változatosan artikulált, mégis megindítóan puritán előadásában. Hasonlóképpen elmondható ez a zárótétel elegánsan, virtuózan kivitelezett futamairól is.
A második félidőt nyitó Veress Sándor darab, a Négy erdélyi tánc rusztikus világával, markánsabb karaktereivel valamelyest elütött a műsoron szereplő többi darab klasszicista dekorativitásától. Élénk lelkületével azonban teljes mértékben illeszkedett a hangverseny derűs atmoszférájába; az együttes játéka pedig annak ellenére is meggyőzőnek bizonyult, hogy az erősen Bartók szerzői nyelvére hajazó zenemű önmagában nem feltétlenül ragadta volna meg olyannyira a hallgatói figyelmet. Izgalmas, kontemplatív színfoltnak bizonyult ellenben a harmadik ,,Lejtős” tétel a komorabb hangvételű ostinatójával. Az este váratlan és megmosolyagtató momentumai voltak a negyedik ,,Dobbantós” tételben a zenészek által keltett kurjongatások és dobbantások.
Zárásként ismételten Haydn következett, mégpedig kevés moll hangnemű szimfóniáinak egyike, a 80-as számú d-moll kompozíció. A jóleső tempóválasztásoknak és szellemes karmesteri szándékoknak köszönhetően az egyes tételek természete élvezetes módon tudott érvényesülni: a nyitótétel zaklatottságától a komikus-játékos Adagio és a kimért Menuett tételeken át egészen az izgága Finaléig.
A felszabadult örömzenélés önfeledtsége a koncert végére a közönségre is átragadt. Bátran kijelenthető, hogy egészen kivételes igényességű játékot hallhattunk és izgatottan várjuk a következő alkalmat, remélve, hogy legközelebb is hasonló zenei élményekben lesz részünk.
Juhos Fanni Mária
,,Klasszikus szenvedély”; Nicolas Altstaedt és a Budapesti Fesztiválzenekar, 2026. 03. 01. 15.30, Zeneakadémia, Nagyterem
