A Ligeti-centenárium nemcsak a tudományos életet, a zeneoktatást, a koncertszervezést vagy az előadóművészetet vonta bűvkörébe, hanem a lemezkiadást is: ugyan még az esztendő felénél sem járunk, már most olvasóink figyelmébe ajánlhatunk két igen friss és színvonalas albumot.

I. METAMORPHOSIS LIGETI

A Quatuor Diotima tagjai élharcosai a 20. század zenéjének, játékukat teljes nyitottság és flexibilitás jellemzi. Ezúttal Ligeti György vonósnégyestermését örökítették meg, legfrissebb albumuk a frappáns Metamorphosis Ligeti címet kapta – utalva a szerző 1. kvartettjének (1953–54/1958) elnevezésére is. Ezt a „Métamorphoses nocturnes” alcímű alkotást Kurtág György „Bartók hetedik vonósnégyesének” nevezte, ami eléggé találó, hiszen a tizenkét szakaszra tagolt zenei anyag bartóki kódokra épül. A Quatuor Diotima folyékonyan beszéli ezt a nyelvet, érti annak humorát és líraiságát.

A lemezen az 1. és 2. vonósnégyes közé került az Andante és Allegretto (1950) című alkotás, mely a frissen végzett szerző lelkes, de bizonytalan voltát tükrözi. A nagyvilágba kiáltó Andante cantabile érzékeny fohász, dallamvilága kaméleon módjára változik: Cowell, Ravel, Fauré egyaránt felismerhető benne. Az Allegretto poco capriccioso ritmizáltabb formában közli az első tételben hallottakat. A folklórelemek is prominensebbek benne, az elsőhegedű szinte naiv elvarázsoltsággal énekel.

A 2. vonósnégyesből (1967–68) már az érett Ligeti hangja hallatszik. A hangszerek beazonosíthatatlanná lényegülnek át, a harmadik tételben ténylegesen gépzene szól. Ezt a formát egészen megújító alkotást silenzio assoluto nyitja, mely zaklatott zenei anyagot (Allegro nervoso) vezet be. A darabban Ligeti nemegyszer idéz meg szélsőséges lelkiállapotokat, s a megkomponált szünetet is többször alkalmazza, sőt azzal keretezi az öttételes művet. A Quatuor Diotima hidegvérű profizmussal, szinte prófétai meggyőződéssel tolmácsolja a szerző üzenetét.

Éry Botond Medárd

Quatuor Diotima – Metamorphosis Ligeti
Megjelenés: 2023. március 3.
Hossz: 53’52’’
Kiadó: Pentatone

 

II. Ligeti – Complete Works for a cappella Choir

„Nem ért engem a világ! / Nem fér a fejébe, / Egy embernek éneke / Hogy lehet kétféle?” – Petőfi itt a modern művészet kulcsproblémáira kérdez rá: az értelmezés nehézségeire és az alkotói megszólalásmódok sokféleségére. Az a cappella kóruszene evidensen kínálkozik a legkülönbözőbb szerepek, maszkok kipróbálására, éppen az emberi hang közvetlen expresszivitásának segítségével. Ligeti esetében is így volt ez, „kétféle énekét” a Kállai kettőssel (1950), illetve a Három fantázia Friedrich Hölderlin nyomán (1982) című darabbal fémjelezhetném. Az előbbi pólus stiláris kódja elsődlegesen a folklorizmus és a késő romantika, az utóbbié a saját avantgárd hang. Ide az időtállóbb művek tartoznak: a Lux aeterna (1966) és a Magyar etűdök (1983).

E két darab létrejötte Stuttgarthoz, pontosabban a nemrég elhunyt karmester-zeneszerző Clytus Gottwaldhoz kötődik, aki megrendelte, majd bemutatta azokat. Ezzel is összefüggésbe hozható az a márciusban megjelent lemez, amelyen a Yuval Weinberg vezette stuttgarti SWR Vokalensemble rögzítette Ligeti összes a cappella kórusművét (és egyetlen zongorakísérettel ellátott ciklusát). Az album közvetlenebb előzménye az együttes 2011-es remek felvétele a Requiemből (1963–65/1997). Idei projektjükhöz kutatómunka is kapcsolódott: Ligeti több korai darabja most került először a nyilvánosság elé. Ahogyan várható volt, előadásukat finomra csiszolt intonáció és dinamika, kimunkált dikció jellemzi. A „népies” darabokkal folytatott küzdelem azért érződik, s ennek kapcsán elgondolkozhatunk azon, mit ért és mit nem ért a világ – benne németekkel, magyarokkal és mindenki mással – Ligeti életművéből. Idén többek között mégiscsak „ez a mi munkánk; és nem is kevés”.

Lakó Levente

Yuval Weinberg, SWR Vokalensemble: Ligeti – Complete Works for a cappella Choir
Megjelenés: 2023. március 10.
Hossz: 115’15”
Kiadó: SWR Classic