Novemberi lapszámunkban Varga László Dávid versét olvashatjátok.

ÁRNYÉKEMBER

Árnyék voltál, árnyék vagy.
Selyem arcod érdes tükre
Saját földem, saját hangom
Mély gödrében leledzik.

Árnyék voltál, árnyék leszel.
Foltos inged gyenge gombja
Saját gombom, saját testem
Erdejében rejtőzik.

Árnyék voltál, árnyék.
Zöld szemednek sötét pokla
Saját poklom, saját lelkem
Tengerében fuldoklik.

Árnyék voltál, árnyék.
Saját magad színárnyéka.
Saját színem, saját erőm
Pillanata ébreszti.

Árnyék voltál, voltál.
Nem több, s már több is.
Saját kerted saját kertem
Otthonában virágzik,

Majd nyugovóra tér.

Varga László Dávid