Szépirodalmi rovatunkban Ortan Vivienne MA I. évfolyamos, operaének-szakos hallgató verseit közöljük.
Aorta(n)pumpa II.
Eltévedtem…
Eltévedtem… Érzem, túl
Gyorsan lépkedtem talán…
Rengetegedbe értem.
Ezer fa közti magány.
Jóság illata terjed,
Oltalmad lágyan érint.
Bűvös hangod bizserget.
Bízz bennem! – Rám tekintesz… s
Arannyá festi arcod
Napnak fénylő sugara.
2022. szeptember
Mint a Nap
Te olyan vagy, mint a Nap, én követlek arcommal.
Ott fent lágy sugárral tündökölsz az örök égen.
Meleg szívdobbanás minden pillantás hevében.
Messze vagy, fényárad mégis érinti szirmaim.
Maró gondolat sejlik, szikrázó világosság.
Érzel engem? S leszek elég közel? Kíváncsiság…
Hogy fényeddel beboríts forró szeretetbe.
Midőn kihűl testem éjszakai zord hidegben.
Látni fogsz? A sok virág közül pont engem?
Boldogan bólogat feléd szőke Napraforgód.
Mindig figyelni foglak, még ha csukva is szemed.
Örömmel kísérem végig egész életedet.
2023. május 08.
Fordítva is lehet!
Szellemed feleslegesen lebeg,
El ne hidd sohasem, hogy
Remény áradhat feléd, s mástól
Eltérő, különleges lehetsz!
Teljes valótlanság.
Lakatold ajtód, mert semmi jót nem tehetsz.
Eztán soha többé ne
Kedveskedj szeretteidnek!
2022. október 06.
(Olvasd alulról felfelé a sorokat!)
Felhőszakadás
Ha szíved zokog, nézz fel az égre
időtlen felhőket tovaszállni
látni, s arcokat a fellegekben.
Érintsd meg a nyugalmas némaságot.
Parázsból ne csiholj nyomban lángot,
ismerkedj a zajos hallgatással.
Időnként záporozik az eső.
Nyisd nagyra szemeid, hadd tisztítsa
meg őket, s velük látott bűneid.
Engedd, hogy a szél átjárja tested,
mint hűs mezőn a madárijesztőt.
Oly magányos vagyok én is, mint ő.
2023. július 03.
Szelíd fák susogása lebben
Szelíd fák susogása lebben.
Elmélyedek a fellegekben.
Rengni kezdé vihar az eget,
Elbotlik lábam, s eltévedek.
Te érinted, szorítod kezem,
Nem félek már, megfeledkezem.
Életem, múlt-jelenem, jövőm…
Derűs szemeidben keresem.
2023. szeptember 01.
Ortan Vivienne
Szerzőnk korábban megjelent verscsokra itt olvasható el.
