Borús vasárnap este volt október 11-én. Az ember nem szívesen indul el ilyen időben (és a jelenlegi járványhelyzetben) bárhova, végképp nem kortárszenei koncertre. Mégis megér egy beszámolót az UMZF zeneszerzőverseny nagyzenekari döntője, amelyet a CAFe Budapest 2020 fesztivál keretében rendeztek meg, és élőben is közvetítettek a MÜPA weboldalán.

A karanténidőszak elmúltával sem tűntek el a zeneipar kihívásai. Ilyen képlékeny helyzetben még nehezebb megszólítani a közönséget, és a versenykiírás mottóválasztása is igazodott a krízishez: a pályázóknak Bartók Béla Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című darabjának fúgatémáját kellett felhasználniuk, vagy ihletet meríteniük belőle. A Bartók-mű, leginkább történelmi-társadalmi kontextusa révén, számos olyan kérdést vet fel, amely a jelenlegi válságos helyzet idején nagyon is időszerű.

Négy zeneszerző pályaműve jutott a MÜPA Fesztivál Színházában megrendezett fináléba, ahol először Zarándy Ákos Csak tiszta legyen a forrás! című alkotása szólalt meg a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának előadásában, Vajda Gergely vezényletével. Az első zeneműben eredeti, újszerű gondolatok fogalmazódtak meg, a szerző a hagyományos szimfonikus apparátuson felül sok ütős és népi jellegű hangszert (például búgattyút) is színpadra hívott, így jól igazodott a kortárs hangzásvilághoz. Horváth Balázs a 6. és a 8. tétel című darabjával nevezett a nagyzenekari kategóriába, ő azonban az a különleges kivétel, aki a kamarazenei versenyen is a döntőbe jutott. Formabontó, erősen disszonáns és mikromotivikus hangvételét követően meglepő fordulatként következett Láposi Dánielnek, a Zeneakadémia ütőhangszer szakos hallgatójának Metamorphommage című szerzeménye. A kompozíció kezdetén még nem éreztem, hogy valami újszerűvel találkozom. Később azonban a Kékszakállú-parafrázis (a névadó opera nyitójelenetéhez hasonló lassú vonós anyag, a szólamok között disszonáns párhuzammal) és az azt követő apoteózisszerű megnyugvás kellemes meglepetésként ért, így levonhattam azt a tanulságot, hogy ne ítéljek első látásra – vagyis hallásra. Dobri Dániel darabja zárta a hangversenyt: a PentaTones for Orchestra leginkább az akkordokra helyezte a hangsúlyt, állóvízszerű hangképeiben meg-megcsillantak a cím által is kiemelt ötfokú skálában rejlő új zenei lehetőségek.

A zenekar szöveghűen, de olykor rugalmatlanul interpretálta a döntős műveket. Vajda Gergely vezénylése ugyanakkor kifejezetten megnyerőnek bizonyult: karmesteri pálca nélkül is méltóságteljességet, magabiztosságot sugárzott a zenekar és a közönség felé egyaránt.

A zsűri (Eötvös Péter, Gémesi Géza, Kovács László, Pilz János, Serei Zsolt, Tihanyi László és az est karmestere, Vajda Gergely) egyetlen hosszú koncertszünet alatt hozta meg döntését. Megérdemelt első díjat kapott Láposi Dániel, a második helyen Horváth Balázs végzett, harmadikként pedig Dobri Dániel. Hiányérzetet számomra csak az okozott, hogy Zarándy Ákos kompozíciójában több lehetőség rejlett, ezért szívesen láttam volna őt is a díjazottak között. Egy biztos, a pályázat témája sok komponista fantáziáját megmozgatta, és a pályaművek közül a legkiemelkedőbbeket hallhattuk ezen az októberi előadáson.

Hegedüs Roland

2020.10.11. 19:30, MÜPA Fesztivál Színház, UMZF zeneszerzőverseny nagyzenekari döntő