Január 29-én a Korossy Vonósnégyes és Magyar Valentin a Zeneakadémia Solti termében, hazai pályán adott koncertet. Bár a fellépő zenészek közül többen még felsőfokú zenei tanulmányaikat végzik, már így is érettség és szakmai profizmus jellemezte előadásukat. Műsoruk Dvořák második, op. 81-es A-dúr kvintettje és Brahms f-moll zongoraötöse (op. 34) volt.
A zongoraötös-repertoár két magnum opusának megszólaltatása külön-külön is hatalmas feladat, egy koncerten egyenesen bravúros teljesítmény. A program-összeállítás viszont nem a szenzáció kedvéért született: azontúl, hogy a két zeneszerző baráti és szakmai kapcsolatban állt egymással, a kompozíciók között is vonhatunk formai, keletkezéstörténeti párhuzamokat.
Először Dvořák művét hallottuk, amely technikailag olykor még nehezebb is Brahmsénál. Az első tétel igen komoly nyitószám, hirtelen karakterbeli váltásai és oktávfutamai magas fokú koncentrációt igényelnek. A gyönyörű kezdősorokat Devich Gergely és Magyar Valentin kiváló összjátékkal tolmácsolta, amely megalapozta a koncert hangulatát, és az egész estére jellemző maradt. Devich tónusa egészen csodálatos, zenei beszéde érzékeny volt, partnereihez teljes figyelemmel fordult. Magyar szólóállásaiban, de kamarapartnerként is kiválóan szerepelt, a zongora könnyen domináló hangját a leglágyabb vonós passzázsokhoz is idomította (például a nyitótétel elején). Visszafogottságról ugyanakkor szó sem volt: játékával lendületességre ösztökélte társait (ahogy azt a Finaléban is hallhattuk).
A főtémát egymásnak adogatva hamar megnyilvánulhatott a többi játékos is. Korossy-Khayll Csongor kifinomult, elmélkedő elsőhegedűs benyomását keltette, aki a vezető szerepet nem vasszigorral, hanem demokratikus módon gyakorolja. Osztrosits Évát a vonósnégyesben újabban másodhegedűsként hallhatjuk, hangszíne most is szépen kiegészítette, árnyalta a prímhegedűét. A legfrissebb tag, Kurgyis András a második, Dumka című tételben mutatkozhatott be igazán, hiszen ennek főtémája a brácsairodalom egyik gyöngyszeme. Ez a már-már slágerként ismert lassútétel és a Scherzo bizonyult a legsikeresebbnek. Előbbi az intim, érzékeny mozzanatokért, utóbbi a virtuozitás és a karakteresség tökéletes párosításával, valamint az örömzenélés otthonos hangulatának megteremtésével.
A művészek a szünet után már bemelegítve, egy toronyugró merészségével indították el Brahms f-moll zongoraötösét. A mutatvány rendkívül klasszis volt. A játékban feloldódva igen komoly muzsikálást vittek véghez, a műfaj adta nehézségek ellenére is. Pedig a textúra folytonos változása igencsak nagy kihívás: az egyes szólamok néha elbújnak a szinte szimfonikus zenei szövetben, és harmóniai szerepet töltenek be, máskor grandiózus unisonóban zengenek. Megint máskor a brahmsi polifónia komplexitása kerül előtérbe, olykor pedig a nagyívű, expresszív dallamok adnak teret a zenészegyéniségek kibontakozásának. Ez az állandó hullámzás a muzsikust igencsak próbára teszi.
Ennek ellenére az együttes meggyőző értelmezéssel állt elő, melyet nem gyengített semmiféle technikai galiba. A demokratikus kamarázás lehetőséget nyújtott a zenészeknek a spontán megnyilvánulásra, ugyanakkor mindegyikük a koherens zenei gondolatot, interpretációt szolgálta. A negyedik tételt nyitó kísérteties nyújtózás a tonális bizonytalanságba igen hatásos volt. Utoljára élőben a FAB (Fesztivál Akadémia Budapest) 2021-es júliusi hangversenyén hallhattam a művet, világhírű szólistákkal. Teljes meggyőződéssel mondhatom: a Korossy Vonósnégyes és Magyar Valentin hasonló színvonalat hozott, előadásuk nem csak hazai pályán állná meg a helyét.
Éry Botond Medárd
Y generáció; Magyar Valentin és a Korossy Vonósnégyes, 2023. 01. 29. 19.00, Zeneakadémia, Solti terem
