Category: A zenén túl

„A főváros népességének folytonos szaporodása, a nemzeti műveltség mind nagyobb emelkedése, s a művészi élvek iránt mindinkább nyilatkozó érdekeltség már eddig is biztosan kimutatja a nemzeti színház jelen állásának, ti. a drámai és operai szak egy épületbe szoríttatásának tarthatatlanságát és annak szükségességét, hogy mind jobban szerteágazó művészi körülmények kielégítésére több hely és alkalom nyittassék” – így hangzott Lónyay Menyhért miniszterelnök cifra körmondata a császárnak írott előterjesztés azon részében, amelyben azt indokolta, hogy miért is kellene  Budapesten egy újabb színházat nyitni.

Hová érkezik végül, aki birodalmak határán egyensúlyozik? Mi lesz annak a sorsa, aki beleszeret a halálba? A kiméra (La chimera) című film misztikus kötéltánc a fényt és sötétséget, álmot és ébrenlétet, életet és halált összekötő vékony fonálon. Az ígéretes tehetségű fiatal olasz rendezőnő, Alice Rohrwacher 2023-as alkotása idén április 4-én került a magyar mozik műsorára.

Törökország idén ünnepli köztársasága megalakulásának 100. évfordulóját. E jeles nap 2023....

„Most tél van és csend és hó és halál” – Vörösmarty ezen sora teljesen alkalmas Prikler Mátyás...

Cikkem első részében felvázoltam, hogy a Netflix milyen érthetetlen módon törölte egyik sikersorozata, a Dark alkotóinak új műsorát, az 1899-et. Számba vettem a két sorozat alapelemeit, most pedig szeretnék részletesen beszélni a cselekményről és a karakterekről – természetesen spoilerek nélkül.

Az elmúlt két évben szomorú tendenciát figyelhettünk meg a Netflixnél: amennyiben egy sorozat nem eléggé sikeres a megjelenése utáni néhány hétben, a rajongók jobban teszik, ha lemondanak a folytatásról. Valóban szomorú ez, mivel a Netflix pont ennek az ellenkezőjéről volt híres.

A kiállítás – címével összhangban – labirintusszerűen elrendezett, ugyanakkor átlátható, jól rendszerezett, ezáltal az információ nagy mennyisége ellenére is könnyen befogadható; a tárlat felfedezése értékes élményt jelent minden látogatónak. A Ligeti-labirintus szeptember 30-ig tekinthető meg Budapesten, később pedig Bázelbe kerül majd át.

James Cameron 2009-ben filmtörténelmet írt az Avatarral, amely azóta is a filmipar egyik, ha nem a legnagyobb pénzügyi és technológiai sikere. A folytatás szinte garantált volt, de arra senki sem számított, hogy tizenhárom évet kell majd várni rá. 2022 decemberében végre bemutatták a második részt, az Avatar: A víz útját, a számok pedig ezúttal is kasszasikerről árulkodnak. De vajon felér a folytatás az első filmhez?

Lassúnak lenni manapság, ebben a teljesítményalapú, információhajhász világban azt jelenti, hogy az ember mindenről lemarad. Valljuk be, ez azért nem valami kecsegtető, sokak szerint egyáltalán nem az. Mégis akadnak, akik ennek az ellenkezőjét állítják. Közéjük tartozik a japán Shunmyo Masuno, egy zenbuddhista szerzetes, aki egyúttal díjnyertes kerttervező, egyetemi oktató, nem mellesleg bestseller író.

Pratchett a Vadkanapóban nem szolgál sok kapaszkodóval, az olvasónak hagynia kell, hogy elsodorják a történet szürreális eseményei, és el kell fogadnia a lefektetett szabályokat. A történet ugyanis egy olyan világban játszódik, amelyben a Halál érző, gondolkodó, sőt bölcs lény. A cselekmény nem sokkal karácsony, vagyis „disznólesés” előtt kezdődik azzal, hogy a Halál rádöbben: munkatársa, Télapó, azaz Vadkanapó nyomtalanul eltűnt.

Sokan hasonlították össze a Sárkányok házát és A hatalom gyűrűit, de csak kevesen nevezték meg azt a tényezőt, amely miatt valóban érdemes párhuzamot vonni a két alkotás között. Ez nem más, mint az alapművek műfaji hovatartozása, hiszen azok nem regények, hanem úgynevezett mythopoeiák (azaz mítoszteremtő írások).

James Cameron az Avatar (2009) című filmmel sikeresen újradefiniálta a moziélmény fogalmát, és Magyarországon is végleg meghonosította a 3D-technológiát. Mivel a folytatás (Avatar: A víz útja) premierjére idén decemberben kerül sor, a rendező digitálisan felújította magnum opusát.