Az elmúlt két évben szomorú tendenciát figyelhettünk meg a Netflixnél: amennyiben egy sorozat nem eléggé sikeres a megjelenése utáni néhány hétben, a rajongók jobban teszik, ha lemondanak a folytatásról. Valóban szomorú ez, mivel a Netflix pont ennek az ellenkezőjéről volt híres. Esélyt adott olyan szárnyukat bontogató alkotóknak, mint amilyen Baran bo Odar német író és rendező, aki a Dark című sorozattal vált ismertté. Ez év elején viszont legújabb produkciója, az 1899 érthetetlenül hirtelen került a süllyesztőbe; ennek okát keresem kétrészes cikkemben.

Az elmúlt öt évben látványosan megugrott az igény a rejtélyes történetekre, a krimik és thrillerek mondhatni reneszánszukat élik. A műfaj tehát nem lehetett gát az 1899 alkotóinak. Baran bo Odar és csapata továbbá azért érezhette magát biztonságban az új sorozat készítésekor, mert már a Dark is kimondottan nehezen követhető lett, figyelmet és kitartást igényel nézőjétől. Rengeteg benne a karakter, bonyolultak a kapcsolódási pontok, valamint állandó a tér és az idő kisebb-nagyobb manipulálása. A Dark csavaros történetének kibontására egy évad biztosan nem lett volna elegendő, és az 1899-cel ugyanez a helyzet: érződik rajta, hogy alkotói hosszabb távra terveztek vele már a koncepció megszületésekor. A téma és az összetettség alapján nem gondolom, hogy az 1899 készítői jogosan vesztették el a Netflix bizalmát. Bár a pontos nézettségi adatokat nem lehet tudni (mivel azokat hétpecsétes titokként őrzik), az új sorozat a nyitóhéttől közel egy hónapig a streamingoldal második helyén állt, ami igen szép eredménynek tekinthető.

A nézők dolgát mindkét sorozatban nehezíti a sablonkarakterek hiánya. Emellett minden szereplőnek pontos funkciója van, amelyekre a cselekmény egy-egy pontján fény is derül. A Darkban kifejezetten jól rejtegetik az alkotók, hogy melyik karaktert milyen célból hozták be a történetbe, a központi elemként szolgáló időutazással pedig alapjaiban befolyásolják mindenki sorsát és jelentőségét. Baran bo Odarék az 1899-ben csak kismértékben változtattak ezen a bevált recepten: az időutazás misztikumát a valóság és képzelet kettősségével váltották fel, valamint a karaktereket nem olyan árnyaltan dolgozták ki, mint előző alkotásukban. Továbbá nehezítő körülmény, hogy ezúttal nemcsak németül szólalnak meg a színészek, hanem többek között angolul, spanyolul és japánul is, ezzel helyenként kész bábeli kavalkádot okozva a nézőnek.

A Dark és az 1899 ugyanazokra az elemekre épül: a káoszból harmónia lesz, a bizonytalanságból stabilitás. Természetesen az előbbi sorozat esetében a teljes három évadról beszélek, ugyanis annak első két évadzárója csak még jobban megbonyolította az összképet és a cselekményt. Az 1899-ben, bár kapunk válaszokat az évad végére, a zárócsavar hasonlóképp újabb kérdéseket vet fel, második évad híján pedig csak találgatni lehet, hogy hova futott volna ki a történet. 

A káosz–harmónia és a bizonytalanság–stabilitás kettőssége mellett mindkét sorozatban fontos elem az alapelv, amelyet a Dark egyik központi karaktere többször ki is mond: „alles ist miteinander verbunden” (azaz „minden összefügg”). Ez nemcsak arra utal, hogy minden cselekedetnek vannak következményei, hanem arra is, hogy minden interakció, elhangzott szó, cselekvés egy gondosan kidolgozott rendszer része, és ha közülük csak egyet is eltávolítunk, a végeredmény értelmét veszti. Ennek a bonyolult összefüggésrendszernek a felvázolásához három évad kellett a Dark esetében, és ugyanennyire lett volna szükség az 1899-nél is. Az ilyen típusú sorozatoktól nem érdemes elvárni, hogy minden évad végén fellélegezve dőlhessen hátra a néző, a feszültség alóli feloldozást ugyanakkor kapjuk meg mi is, amikor a szereplők.

Baran bo Odar és csapata tehát joggal gondolhatta: ha a bevált módszerrel készítik el új sorozatukat, akkor a további évadok megvalósítása sem ütközhet akadályokba. Vállalásukat pedig teljesítették, hiszen a Darkból ismert lassú építkezés, a bonyolult kapcsolatháló és a csavarokra épülő történet mind visszaköszön az 1899-ben. A minőségre ezúttal sem lehet panasz, a Netflix döntésére ezért nehéz indokot találni. Cikkem második részében viszont talán sikerül megfejtenem a rejtélyt, miután részletesebben beszéltem a történetről és a karakterekről.

Gergely Máté