1998 óta először volt hallható Olivier Messiaen egyetlen operája a Salzburgi Ünnepi Játékokon a címszereplő, Assisi Szent Ferenc halálának 800. évfordulója alkalmából. Az augusztus 4. és 23. között a Felsenreiterschuléban megrendezett hat előadásból az ötödiken volt szerencsém részt venni.
A Saint François d’Assise (alcímén: Ferences jelenetek) Olivier Messiaen egyetlen operája, amelyet 1975 és 1983 között komponált az akkori francia elnök, Georges Pompidou felkérésére. Ősbemutatója 1983. november 28-án volt a párizsi Opéra Garnier-ben Seiji Ozawa vezényletével. A szerző főművének számító, csaknem négy óra hosszú darabban összegzi a zenéjében használt valamennyi jellegzetes technikát; úgy, mint a madárdalt, a korlátozottan transzponálható móduszokat, a hindu és görög ritmusokat, valamint a szinesztéziájából fakadó különleges harmóniákat. Messiaen Assisi Szent Ferencet, a középkor egyik legmeghatározóbb személyiségét Krisztushoz hasonlónak tartotta, ezért választotta operája központi alakjául. Munkája során számos forrásból inspirálódott, többek között a Szent Ferenc Virágoskertje című 14. századi legendagyűjteményből, a Bibliából, illetve a címszereplő saját írásaiból. Nagy hatással voltak rá továbbá a szent életének fontos helyszínein tett látogatások, valamint a tradicionális japán nó színház is.
A három felvonásból és nyolc képből álló darab mellőzi a hagyományos drámai cselekményt – sokkal inkább tekinthető statikus zenei meditációnak, mint hagyományos értelemben vett operának. A jelenetek között nincs szoros összefüggés; azok egy-egy fontos eseményt jelenítenek meg Szent Ferenc életéből. Kompozíciós nyelve fragmentált, szemben a wagneri zenedrámák folytonosságával. Itt teljesedik ki Messiaen ornitológia iránti szenvedélye is. A darab hatodik jelenetében egy ponton csaknem kétszáz különböző madárdal szól egyszerre, némelyik tempón kívül, ezzel rendkívüli technikai kihívás elé állítva mind a zenekart, mind a karmestert. A zeneszerző számos umbriai, illetve a világ más tájairól származó faj énekét használta fel a komponálás során. Meggyőződése volt, hogy ez a Földön fellelhető legtisztább és Istenhez legközelebb álló zene. A főbb szereplőkhöz amolyan vezérmotívumként egy-egy madár hangja társul. Az opera hatalmas előadóapparátust – kilenc szólistát, tízszólamú, 150 fős kórust és 120 tagú zenekart – igényel, amelyben számos egzotikus ütőhangszer, valamint három ondes Martenot is helyet kap – ez a korai elektronikus instrumentum Messiaen több művében is előfordul.
Romeo Castellucci rendezése sok mindenben eltért a Messiaen utasításait maximálisan figyelembe vevő 1983-as ősbemutatóétól, mégis hű tudott maradni az opera lényegi mondanivalójához. Mindemellett számos, korunkban is aktuális üzenetet közvetített. Castellucci ihlető forrásként nevezi meg Chris Burden és Gina Pane performanszművészeket. Rendezésébe belefoglalta – néma jelenetként – Szent Ferenc életének két olyan epizódját, amelyeket Messiaen kihagyott a művéből: korábbi, jómódú életének megtagadását és a gubbiói farkas megszelídítését. Utóbbi, amelyben egy élő prérifarkas is feltűnt a színpadon, utalás egy másik performanszművész, Joseph Beuys I Like America and America Likes Me című produkciójára. De nem ez volt az egyetlen állat Castellucci rendezésében: a zárójelenet alatt – krisztusi szimbólumként – bárányok jelentek meg. Különösen megrázó hatású és leleményes ötlet volt, hogy a Prédikáció a madaraknak című rész alatt elhullott madarakat idéző tárgyak estek a színpadra, a háttérben pedig a jelenetben megszólaló összes faj nevét lehetett olvasni, felhívva a figyelmet kihalásuk veszélyére. Egy másik érdekes megoldás volt a leprás szerepének megkettőzése. A beteg ember fizikai valójában néma szereplőként jelent meg, az énekszólam ezzel szemben a földi kínoktól már megszabadult, transzcendens énjét jelképezte. A Messiaen által felhasznált források nagy része idealizált képet fest Szent Ferencről. Castelluccinak bevallottan célja volt, hogy – olykor akár a szerzői utasításokkal is szembemenve – megmutassa a főszereplő emberi oldalát, annak minden kételyével, őrlődésével együtt. Mindez azonban semmit sem vesz el a rendező Messiaen iránti csodálatából, amit mi sem igazol jobban, mint a háttérben megjelenő felirat: „Je t’aime, Olivier, immense artiste!“ (Szeretlek, Olivier, hatalmas művész!)
A salzburgi előadás szólistái egytől egyig kiváló teljesítményt nyújtottak. Külön kiemelném a Szent Ferencet alakító Philippe Sly-t: a kanadai bariton tökéletes kiegyensúlyozottsággal, végig egyenletes színvonalon énekelte a maratoni címszerepet. Szintén remekelt erős, érces hangjával Russell Braun Leó testvérként, valamint az idős, bölcs Bernát testvér szerepét tolmácsoló Williard White és az angyalt megformáló Lauranne Olivia. Mindenképp meg kell említenem a Bécsi Állami Operaház Énekkarának kristálytiszta, telt hangzását. A végig a színfalak mögül megszólaló kórus jelentősen hozzájárult az opera misztikus atmoszférájának megteremtéséhez. A Bécsi Filharmonikusok játéka a nevükhöz méltóan ragyogó volt: a zenekar gond nélkül, hibátlan precizitással és virtuozitással szólaltatta meg még a legnagyobb kihívást jelentő részeket is. Maxime Pascal vezénylése egyszerre volt energikus és pontos, a fiatal francia karmester lenyűgöző biztossággal dirigálta végig a monumentális opuszt.
Messiaen egy interjúban úgy fogalmazott, hogy operája a béke és a remény üzenetét hordozza egy háborúkkal és tragédiákkal terhes korban. E gondolat ma is érvényes, és talán semmi sem fejezi ki szebben, mint a darab zárósorai: „A fájdalomból, a gyengeségből és a megalázottságból feltámad, feltámad, feltámad Erőben, Dicsőségben, Boldogságban!!!”
Kőrösi Lőrinc
Az augusztus 19-i előadás szereposztása a következő volt:
Lauranne Olivia – Az angyal
Philippe Sly – Szent Ferenc
Sean Panikkar – A leprás
Russell Braun – Leó testvér
Léo Vermot-Derosches – Masseo testvér
Aaron-Casey Gould – Éliás testvér
Williard White – Bernát testvér
Marius Aron – Szilveszter testvér
Ivan Lyvch – Rúfusz testvér
,,Saint François d’Assise“, Bécsi Állami Operaház Énekkara, Bécsi Filharmonikusok és Maxime Pascal, 2026. 08. 19. 17.30, Salzburg, Felsenreitschule
