Egy évvel ezelőtt, 72 éves korában hunyt el Wilheim András zenetudós, zongorista, karmester, zenei rendező, szerkesztő, a magyar zenei élet kimagasló alakja. A tiszteletére rendezett hangversenyen – amelynek a FUGA adott otthont január 21-én – pályatársak, kollégák és barátok emlékeztek rá.

Wilheim András, Wilheim tanár úr. Nehezen lehetne szerteágazó életútjának különböző területeit rangsorolni, de egy biztos: személye valóban meghatározta zenei életünket. Negyven éven át oktatott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol több generációnyi alkotó- és előadóművésznek adta át tudását (többek között formatan és analízis órán) a tőle megszokott kérlelhetetlen precizitással, de mindig segítőkészen, sohasem bántóan. És ennél is fontosabb, hogy tanítványait mindig partnerként kezelte. Hatását jelzi az emlékkoncert közönségének sokfélesége is, hiszen a frissdiplomásoktól kezdve egészen a szakma doyenjeiig zeneszerzők, karmesterek, muzikológusok jöttek el leróni tiszteletüket, és meghallgatni a Tanár úr emlékére írt műveket.

„A koncert a sok érdeklődő beengedése miatt késve fog kezdődni, türelmüket kérjük” – ezzel a mondattal kezdődött az emlékest, ami kétségkívül jelzi az esemény jelentőségét. A hangversenyen elhangzott tizenhat műből tizenkettő ősbemutató volt. Utóbbiakat kifejezetten erre az alkalomra komponálták a szerzők, akiknek a korfája legalább annyira diverz, mint amilyen a közönségé volt. A rendezvény két részből állt, és mindkettő auftakttal kezdődött: nyitányként Tanár úr egy régebbi interjúját vetítették le nekünk, a szünet után pedig Wilheim kedves barátja, Halasi Zoltán mondta el saját költeményét. A program ezeken túl két-három kompozícióból álló blokkokat tartalmazott, amelyek azáltal biztosították a koncert kontinuitását, hogy az egyes blokkok kvázi attacca formában zajlottak le. Ami a darabokat illeti, terjedelemben és apparátusban is nagyon változatos műsort kaptunk, melynek szakmai és kritikai értékelése jelen írásnak nem célja, csupán néhány szubjektív érdekességet szeretnék kiemelni.

Az előadói gárda kortárs zenében járatos elsőrangú művészekből állt, akik mély átéléssel szólaltatták meg a darabokat. A koncert egészére jellemző bensőséges hangulat ettől az előadói attitűdtől még intenzívebbé vált. Három esetben ráadásul a szerzők is közreműködtek saját alkotásuk karmestereként. A vokális művek kapcsán pedig újfent rácsodálkozhattunk arra, hogy mennyire alulreprezentált ez a műcsoport a hazai koncertéletben – noha a szöveg rengeteget segít az alapvetően absztrakt zenei gondolatok értelmezésében. A műértelmezés persze mindig legalább két oldalról valósul meg egy élő elhangzás esetében: egyfelől az előadók, másfelől a hallgatók nézőpontjából. A helyzet annál ideálisabb, minél több helyen metszik egymást ezek a különféle értelmezési síkok. Ezen az estén kétségkívül sok helyen metszették egymást.

A FUGA-ban rendezett koncert résztvevői – a szerzők, az előadóművészek és a közönség – egy célból voltak jelen: méltó módon emlékezni meg Wilheim Andrásról. A személyes hangvételű kompozíciók, a bensőséges előadásmód és az értő, koncentrált hallgatás mind ezt szolgálta.

Gulyás Gergely

In memoriam Wilheim András, 2023. 01. 21. 18.00, FUGA

Műsor:
Mihalicza Csenge: Wilheim tanár úr emlékére*
Szigeti Máté: Landini*
Kurtág György – Tandori Dezső: A hamleti megengedés – Wilheim Fruzsinának
Jeney Zoltán: “Was hast du verbrochen?” Epitaphium Ildikó Vékony
Matkó Tamás: So Jemand meine Stimme hören wird…*
Csapó Gyula: Klangsam – Wilheim F. András in Memoriam*
Horváth Bálint: Napóraketyegés*
Vidovszky László: αντιστροφή*
Dukay Barnabás: …a mélységbetekintő…
Kedves Csanád: Fénymonológ*
Muntag Lőrinc: WA*
Szőcs Márton: I p W*
Szécsi Lőrinc: Των γηρατειών και του θανάτου*
Tornyai Péter: Este minden könnyebb
Sándor László: Út jegenyékkel*
Serei Zsolt: To meet John*

*ősbemutató

Előadók:
Darázs Renáta, Rajk Judit, Nagy Bernadett, Thurnay Viola – ének
Fajd-Kerner Mária – fuvola, piccolo
Klenyán Csaba – klarinét
Tornyai Péter – brácsa
Zétényi Tamás – cselló
Borbély László, Kiss Péter – zongora