Valószínűleg a szervezők sem gondolták, hogy a nyolcadik Átlátszó Hang Újzenei Fesztivált ilyen extrém körülmények között rendezik majd meg, de a jelen izgalmai mellett a programsorozat múltját is érdemes röviden felidézni.

A fesztivált két, a kortárszenei életből ismert zeneszerző, Horváth Balázs és Gryllus Samu alapította 2014-ben, számos budapesti rendezvényhelyszín közreműködésével. A programoknak többek között a Zeneakadémia, a Trafó Kortárs Művészetek Háza, a Budapest Music Center, a Müpa és a FUGA Budapesti Építészeti Központ ad otthont. A kezdeményezés sajátos vonásait híven tükrözi a névválasztás: a fesztivál védjegyévé vált a koncertek előtt vagy azok keretei között zajló interaktív műhelymunka, ráadásul egyedülálló módon minden (és tényleg minden) előadott darab kottája elérhető a koncertek helyszínén. A szervezők elmondása szerint az átláthatóság zenei értelemben ugyanakkor olyan darabokra is utalhat, amelyek előadása egyszerre hoz létre hallható és vizuális benyomást. Ezzel el is érkeztünk a fesztivál egyik fő célkitűzéséhez, a társművészetekkel való szoros együttműködéshez (kiemelt figyelemmel az újzenei színház és az újmédia iránt).

Sajnos kezd megszokottá válni, hogy 2020 (és egyelőre az idei év) eseményeit a pandémia narratívájában kell vizsgálnunk: hogyan sikerült megszervezni egy-egy koncertet, előadást. Az Átlátszó Hang Fesztivál meggyőző megoldást talált, a programokat ugyanis elosztották az egész évre, tehát nem marad el egyetlen koncert sem, csak ha szükséges, új időpontra kerül. A január 8. és 17. közötti, tíznapos „főidényben” pedig minden előadást online, ingyenes és visszanézhető formában közvetítettek, míg a virtuális koncertjegy árát fel lehetett ajánlani jótékonysági célokra. Ebben az évben a játék témáját állítják a középpontba a szervezők, szó szerint és átvitt értelemben is. A honlapon nyolc zenei játékprogramot találunk – mindegyik a hangokkal és a hangalkotással kapcsolatos. Kiemelkedik közülük a fesztivál saját fejlesztésű programja, a Memory, amely nevéhez híven egyszerű memóriajáték, csakhogy a megszokott képes megoldás helyett hangokat kell megjegyeznie a játékosnak. A hangmintákat a fesztivál korábbi résztvevői küldték, a fejlesztő és ötletgazda Kertész Krisztián.

A januári koncertek túlnyomórészt hazai művészek közreműködésével zajlottak, érthető, hogy a nehezebben megvalósítható projektek kerültek az év későbbi pontjára. Hallhattunk ősbemutatókat, és idén a friss darabokkal együtt jelentős szerepet kaptak a legfiatalabb zeneszerző-generáció tagjai, valamint az újzenei klasszikusok is (bármilyen furcsán hangozzék ez utóbbi kifejezés). A fesztivál esszenciáját adó beszélgetések nemes egyszerűséggel átkerültek a legtöbbünknek napi rutint jelentő Zoom felületére.

A programsorozatnak az idei év megpróbáltatásai ellenére is sikerült szintet lépnie, így rajtunk a sor, hogy velük együtt lépjünk − a szervezőktől és a résztvevőktől minden segítséget megkapunk ehhez!

Gulyás Gergely