Max Reger op. 81-es zongoradarabja, amelyet egy J. S. Bachtól kölcsönzött témára írt, mind a szerző variációs művei között, mind a műfajban fontos helyet foglal el. Az 1904-ben August Schmid-Lindner közreműködésével tartott bemutató nagy sikert aratott, és nemcsak a komponista hívei, hanem a kritikusai is jelentőségteljesnek nevezték a Variációk és fúga egy Bach-témára című alkotást.

Reger ebben a darabban a variációírás beethoveni tradícióját követte, formai és technikai téren egyaránt. De Beethoven Diabelli-variációi (op. 120) mellett későbbi 19. századi művek is hatással voltak rá: Schumann Szimfonikus etűdjei (op. 13) a szabad karaktervariáció eszközével, Brahms Händel-variációi (op. 24) pedig a barokk és romantikus elemek keveredésével. A Bach-variációkban a zeneszerző ezeket a már meglévő konvenciókat bővítette ki új kompozíciós vonásokkal – elsősorban a harmóniákat, a textúrát és a téma változatos felhasználását illetően –, ily módon tökéletesítve saját zenei nyelvét.

A variáció témája Bach BWV 128-as, ,,Auf Christi Himmelfahrt allein” kezdetű kantátájának alt és tenor duettjéből (,,Sein Allmacht zu ergründen”) származik. Annak is az oboe d’amore és a continuo által játszott bevezető szakaszából, amely számos variációs lehetőséggel bír, egyrészt a ritmika egyszerűsége, másrészt a basszusmenet sokféle harmóniának teret hagyó jellege miatt. Formailag a téma három részre osztható fel, és Reger művében esetenként nemcsak egészében, hanem szakaszaira bontva is megjelenik. A tizennégy variáció szünet nélkül követi egymást, ezzel egyfajta folytonosság jön létre, néhány tétel között mégis kifejezetten nagy a kontraszt. Érdekesség az a lábjegyzet, amelyben a szerző megjegyzi: a pontosan megadott metronómjelzések lényegében csak iránymutatásként szolgálnak, azért, hogy a gyors szakaszok ne váljanak zavarossá a túlságosan fürge tempó következtében.

Az első két variációban még a harmóniamenetet megtartva hangzik el a teljes Bach-téma, egyre részletgazdagabban, egyre sűrűbb zenei anyagként. A harmadik ezzel szemben fantáziaszerű, csak egy-egy motívumot tartalmaz az eredeti dallamból, de fantáziajellege ellenére szinte ütemenként pontos metronómjelzéssel rendelkezik. Ezt követően egyre nagyobb eltérések figyelhetők meg az egyes tételek között, majd még inkább előtérbe kerül a különböző karakterek, tempók, valamint a virtuóz és lírai anyagok kontrasztja. Végül a rendkívül sűrű textúrájú utolsó variációban visszatér az egész téma, mégpedig a basszus szólamban.

A darabot lezáró kettősfúga első témája melodikus, nagy ambitust jár be, és négy szólamban szerkesztett. A második ezzel szemben egészen más karakterű, rövidebb ritmusértékekben mozgó anyag. A textúra folyamatosan sűrűbbé válik, az első téma oktávkettőzéssel tér vissza, a második figurációja pedig minden szólamban megjelenik. Reger művének nagyszerű befejezéséül szolgál ez a fúga, ugyanis a variációkhoz hasonlóan bonyolult, sűrű szövetű, emellett a témák közötti erős ellentét is megtalálható benne.

Kis Lili Anna