Tavaly november végén különleges élményben volt részünk, ugyanis három mezőségi énekes adatközlő látogatott el a Népzene Tanszék meghívására a Zeneakadémiára. Az Eke testvérek – Eke Imre és Eke Mária – Buzából érkeztek hozzánk, Dezső Ilus néni pedig Magyarszovátról. Nemcsak az éneklésről és a népszokásokról tanulhattunk tőlük, hanem mindennapjaikról is rengeteget meséltek nekünk. A mesterkurzust Nyitrai Marianna tanárnő szervezte, aki amellett, hogy Tanszékünkön népi ének főtárgyat és kamarazenét tanít, rendszeresen jár gyűjteni is.

A kétnapos kurzus a Hagyományok Házában kezdődött november 30-án. Ezen a napon nemcsak a Zeneakadémiáról, hanem más egyetemekről, szakgimnáziumokból is érkeztek diákok. Szinte minden résztvevő tanult már e két mezőségi faluból származó népdalokat, viszont teljesen más élmény volt élőben, az adatközlők előadásában hallani a már jól ismert és a még új dallamokat. Az első nap ugyanúgy zajlott, mint más népzenei kurzusokon, vagy mint az Egyszólam Táborban: Imre bácsi, Mária néni és Ilus néni énekeltek, eközben mi szorgalmasan körmöltünk és felvettük a telefonunkra az előadásukat. Az adatközlőkkel közösen énekeltünk, új anyagokat tanultunk és eközben elleshettünk pár praktikát is a tapasztalt gyűjtőként kérdező Marianna tanárnőtől. (A megszerzett tudás már másnap is nagyon hasznosnak bizonyult.) A nap zárásaként dr. Mihó Attila, dr. Árendás Péter és Nyitrai Marianna Magyarszováti népzene című kötetének bemutatóján vehettünk részt. A könyvből Vintila Márton prímás játékmódját és kedvenc dallamait ismerhetjük meg, azok brácsa- és bőgőkíséreteivel, valamint énekelt változatával és szövegeivel együtt.

A második napon már a Semmelweis utcai épületben folytatódott a mesterkurzus. Első napirendi pontként felelevenítettük az előző napon tanult énekeket. Ezután következett a program legizgalmasabb része: az előző nap megtanult gyűjtési technikákat most hasznosíthattuk. Két csoportra oszlottunk: a társaság egyik fele népszokásokat gyűjtött Ilus nénitől, a másik fele pedig táncdallamokat tanult az Eke testvérektől. Én a második csoportba kerültem. Nagyon izgalmas volt aktívan részt venni ebben a gyűjtési folyamatban, mivel a feladat legnagyobb részét – Marianna tanárnő kisebb segítségével – önállóan kellett elvégezni. Egy álmom vált valóra, amikor azt kértem az adatközlőtől: „Most tessék bemondani a nevét, születési idejét és hogy honnan érkezett.” Már sokszor hallottam ezt a mondatot híres gyűjtőktől hangfelvételeken, és ezzel most kicsit én is részesévé válhattam ennek a csodálatos dolognak. 

Később a csoportok helyet cseréltek, így ekkor mi kérdezgettük Ilus nénit a kedvenc talpalávalóiról. Öröm volt látni, ahogy a kezdeti zárkózottságból egyre inkább felszabadult: a foglalkozás végére már legalább húsz táncszót kiáltott nekünk egyvégtében. A sok vidám pillanat közé egy kis meghatódás is került, amikor az esemény zárásaként megnézhettünk egy videófelvételt, amelyen Eke Péterné Simon Mária, az Eke testvérek nemrégiben elhunyt édesanyja is szerepelt. 

A kurzus hivatalosan ezen a napon véget ért, de a hétvége folyamán még találkozhattunk a három adatközlővel az Óbudai Népzenei Iskolában, valamint Biatorbágyon is.

Bertalan Flóra