Az UNESCO Világörökség részeként számontartott Pannonhalma elsősorban bencés szerzeteseiről és a rendhez kapcsolódó főapátságról ismert. De valójában milyen kincseket rejtenek ezek az épületek? A Népzene Tanszék énekeseinek útibeszámolója.
November 4-én egyetemünk népi ének szakirányos hallgatóival Pannonhalmára látogattunk. A tanulmányi kirándulás a Bencés Főapátság monumentális könyvtárában kezdődött, ahol Ásványi Ilona, a Főapátsági Könyvtár főigazgatója vezetett körbe bennünket. Megtekinthettük és kezünkbe is vehettük kéziratos emlékeinket, közöttük a 18. század két nagy énekgyűjteményét: a Dőri énekeskönyvet (1763-1774) és a Herchl Antal-énekeskönyvet (1765-1806). Ezekben a kéziratokban elsősorban szöveglejegyzések találhatók, amelyek közül jónéhányat meg is szólaltattunk a hozzájuk tartozó egyházi és világi dallamok segítségével. A könyvtárlátogatás után Tanai Péter vezetésével a nemrég felújított kincstárban jártunk, ahol testközelből láthattuk a középkori magyar uralkodók és egyházi méltóságok kelyheit, ereklyetartóit, gyűrűit. A nap egyik fénypontjaként a főapátság bazilikájában – a déli imaóra keretei között – a bencés szerzetesek a középkori szertartásrenddel megegyező fohászt mutattak be. Hatalmas élmény volt megtapasztalni azt a semmihez sem hasonlítható erőt és összhangot, amely a szerzetesek énekéből áradt. A délutáni programban a főapátság levéltárának igazgatója, Dénesi Tamás jóvoltából megtekintettük az 1001-re datálható Pannonhalmi Alapítólevelet; az 1055-ből származó Tihanyi Alapítólevelet, ezenfelül az apátság levéltárában megtalálható zenei adatokról is rövid ismertetést hallhattunk. Többek között az derült ki, hogy az apátságban már a 18–19. században is parasztzenészek játszottak autentikus magyar népzenét és népies műdalokat a szerzetesek számára rendezett mulatságokon. A nap hátralévő részében gasztronómiai ízelítőt kaptunk, ugyanis a főapátság pincészetében megkóstolhattuk a vidék legjellegzetesebb borait: a rajnai rizlinget, a heminát és a pinot noir-t.
A kirándulás szakmai tapasztalatain túl a legnagyobb élményt az jelentette, hogy a járványhelyzet miatt kialakult online időszak után ismét élőben vehettünk részt egy igazi közösségformáló programon, együtt a szakirány valamennyi hallgatójával és tanárával. A közös éneklések, beszélgetések megerősítették bennünk az együtt zenélés, a személyes találkozások és a minden időben közösségi összetartozást teremtő népzene fontosságát. Hálával tartozunk a szervezőknek, és bízunk benne, hogy a későbbiekben is lehetőségünk lesz az ehhez hasonló kirándulásokon való részvételre.
Gubinecz Ákos
