Február 13-án nagy veszteség érte a népzenész szakmát: elhunyt Paksa Katalin, Széchenyi-díjas népzenekutató, a Zenetudományi Intézet professor emeritusa. Kiemelkedő személyisége számos publikációt hagyott az utókorra, amelyek a jelenkori népzeneoktatás alappillérének számítanak.
Paksa Katalin 1944. február 8-án született Zalaegerszegen. A zalai dombság látképe egész életén át végigkísérte, néhány évvel ezelőtt így emlékezett vissza szülőföldjére:
A zalai táj nekem is meghatározó élményem: van egy visszatérő álmom, repülök a zalai dombok párhuzamos vonulatai fölött.
Édesapja paraszti, édesanyja polgári származásának köszönhetően már gyermekkorában megismerkedett a falusi élettel, valamint a városi művelődéssel − megismerhette a paraszti kultúra értékeit és a klasszikus zenét egyaránt. Szülővárosa zeneiskolájából először Pécsre, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára vezetett az útja, ahol 1967-ben szerzett diplomát énektanár-karvezetés szakon. Néhány évvel később, 1971-ben Bálint Sándor és Vargyas Lajos mellett kezdte meg kutatási tevékenységét a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjában, ahol 1988 és 1998 között a Népzenei Osztály vezetője volt. 2016-ban munkásságát Széchenyi-díjjal jutalmazták.
A népzenekutatás minden területén példaértékűt alkotott: a magyar népdalokat nemcsak gyűjtötte, rendszerezte és precízen lejegyezte, hanem vizsgálta a szomszéd és rokon népekkel való kapcsolatukat, a népi előadás- és díszítésmódot, illetve a népzene és műzene viszonyát is. Legjelentősebb kiadványai A magyar népdal díszítése, a Magyar népzenetörténet, az Énekeltem én, valamint a Magyar Népi Énekiskola kötetei. Ezek közül nem egy az alap-, közép-, és felsőfokú népzeneoktatás nélkülözhetetlen tananyaga.
Rendkívül szerény, barátságos természetének köszönhetően Paksa Katalin valamennyi kollégájával kiváló kapcsolatot ápolt; a paraszti közösséghez való hozzáállása a gyűjtőútjai során is megmutatkozott. Néhány évvel ezelőtt így fogalmazott egy interjúban:
A tudományos kutatás olykor fárasztó, kitartást, önfegyelmet kíván, mégis csodálatos szellemi élvezet és kaland. Olyasmivel foglalkozhatom, ami a leginkább érdekel, azt remélem, ezzel másoknak is hasznára lehetek.
Németh Istvánnal, akivel közel harminc éven át dolgoztak együtt, 2018-ban adták ki a Muravidéki magyar népzene című kiadványt, amely ékesszólóan tükrözi a kutató és gyűjtő Paksa Katalin alaposságát és népzene iránti alázatát. A népzenekutatás terén végzett munkájának köszönhetően számos dallammal, lejegyzéssel, valamint tudományos adattal gazdagodott a szakma. Meghatározó kisugárzását már csak emlékként őrizhetjük, de munkáiból továbbra is tanulhatunk és tevékenységéről példát vehetünk.
Gubinecz Ákos
