Category: Kritikus tollal

Nehéz fába vágja a fejszéjét az a zeneszerző, aki a 2020-as években operaírásba fog. Alig van más olyan műfaj, ami ennyire be lenne határolva a ,,hagyományos” repertoár támasztotta elvárások és a közönség prekoncepciói által. Talán az egyházi zene mérhető még hozzá ilyen szempontból, de ott legalább jellemzően élesen elválik egymástól alkalmazott zenei munka és koncertmű, míg az opera alkalmazott zenei jellegéről hosszasan – és értelmetlenül – lehetne vitázni. De nehéz feladatot vállal az operaénekes is, ha belevág egy ilyen jellemzően nagy technikai kihívást jelentő, ellenben – kevés kivételtől eltekintve – kis érdeklődést kiváltó produkcióba. És akkor még nem is beszéltünk a rendezőről, a karmesterről, a zenekarról, a díszlettervezőről és a rengeteg technikai közreműködőről, akik nélkül egy ilyen komplex előadás nem jöhetne létre. Ha tehát a munkánk megtérülését tartjuk szem előtt, akkor valóban a már biztosan bevált hagyományos repertoár műsoron tartása a legjövedelmezőbb ebben a szakmában. 

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának november 18-i hangversenyén egy felettébb érzelemdús estére számíthatott a Zeneakadémia Nagytermének hallgatósága. Rachmaninov komor hangulatú A holtak szigete (op. 29) című szimfonikus költeménye mellett a szerző igen népszerű 2. c-moll zongoraversenye (op. 18) hangzott el Fülei Balázs szólójával, melyet Dvořák 7. d-moll szimfóniája (op. 70)  követett. Meglepetésként érhette a hangversenyre látogatókat, hogy Kovács János betegsége miatt Kovács László dirigálta az előadást.

Az évad végéhez közeledve bátran kijelenthető, hogy az egyik legizgalmasabb hangversenyen vehetett részt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége május 27-én. Mindezt a világklasszisként számontartott Bécsi Filharmonikusok és az őket vezénylő kortárs zenei ikon, Thomas Adès budapesti látogatása önmagában is biztosította, azonban az általuk játszott különleges műsor még inkább hozzájárult a nem mindennapi koncertélményhez. Előadásukban Haydn A-dúr ,,Tempora mutantur” szimfóniáját (Hob. I:64) követően három kortárs mű; először Igor Levit szólójával Adès 2018-as Zongoraversenye, majd Kurtág György a Petite musique solennelle – en hommage à Pierre Boulez 90 című kompozíciója és Boulez csellókra íródott Messagesquisse című darabja hangzott el. A koncert zárásaként pedig a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján élt cseh zeneszerző, Leoš Janáček nagyszabású zenekari művét, a Taras Bulbát hallhattuk. 

Dmitrij Sosztakovics életműve előtt tisztelgett a Concerto Budapest az április 11-i koncertjén a Zeneakadémián. A zenekarhoz és az őket dirigáló Keller Andráshoz a fiatal orosz zongoraművésznő, Dina Ivanova, valamint a külföldön tevékenykedő magyar basszus, Sebestyén Miklós csatlakozott. Az est során az 1. jazzszvit és az op. 70-es Esz-dúr szimfónia mellett elhangzott Muszorgszkij A halál dalai és táncai című dalciklusa Kerekes István zenekari átiratában, végül pedig a 2. F-dúr zongoraverseny (op. 102).

A lángelméjű Walter Benjamin írta 1933 végén: „tapasztalatszegénységünk csupán egy része a nagy szegénységnek, amelynek ismét arca van, oly éles-pontos vonású méghozzá, mint a középkori koldusé. Mert mit ér a műveltség minden java, ha nem köt hozzá minket tapasztalat? […] Ez a tapasztalatszegénység nemcsak magánjellegű, de az emberiség-szintű tapasztalatok szegénységét is jelenti. S ezzel – újfajta barbárságot.” (Tapasztalat és szegénység, Tandori Dezső fordítása.) Szerinte a nagy háború némává tett egy generációt, ellehetetlenítve a tapasztalatok közössé válását az emberiség szintjén, így eltörölve az egyetemesség bármiféle gondolatát, azaz magát a civilizációt.

Március 17-én a Korossy Kvartett Bartók-sorozatának ötödik koncertjét hallhatta a BMC közönsége. Mozart F-dúr vonósnégyese (K. 590), illetve Bartók 5. vonósnégyese (Sz. 102, BB 110) volt műsoron.

Ellentétek párbeszéde – Schönberg és Boulez a Zene Házában   Különleges zenei élményben...

Március 7-én, Ravel születésének 150. évfordulója alkalmából Maxim Rysanov vezényletével tartott ünnepi koncertet a MÁV Szimfonikus Zenekar a Zeneakadémia Nagytermében, a szerző születésnapján. A hangverseny programját olyan közkedvelt klasszikus zenei ,,slágerek” alkották, mint a Lúdanyó meséi zenekari szvit, Ránki Dezső közreműködésével a G-dúr zongoraverseny, és Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művének Ravel által készített zenekari átirata. 

Február 21-én az évad egyik legkiemelkedőbb hangversenyét hallhatta a Müpa közönsége. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a 80. születésnapját ünneplő William Christie lépett színpadra saját együttese, a Les Arts Florissants, valamint kiváló, fiatal énekes szólisták társaságában. 

A kíváncsiság és befejezésérzet légköre fogadta Fejérvárit 2025. január 31-én, a koncertsorozat második részén, amelyen elhangzott Bach 5. (G-dúr) partitája (BWV 829), a h-moll francia nyitány (BWV 831), illetve a hatodik, egyben utolsó (e-moll) partita (BWV 830). A korábbi hangverseny sikerét az is mutatta, hogy ezúttal a színpadon is voltak ülőhelyek. Mondani sem kell, teltházas koncert volt.

Néma csend és sötétség. Egyszer csak Annus Réka népdalénekes tolmácsolásában megszólal az...

A Hagen kvartettet négy testvér alapította: Lukas, Veronika, Clemens és Angelika Hagen (utóbbi szerepét elsőként Anette Bik, később pedig a jelenlegi felállás egyik hegedűse, Rainer Schmidt vette át). Az együttes játékát valóban az az intenzív egymásra figyelés és bensőségesség jellemezte az egész este folyamán, amely olyan benyomást keltett, mintha a hallgatók egy meghitt családi jelenetbe nyernének betekintést.