A magyar nyelv értelmező szótára szerint fesztiválnak nevezzük valamely nevezetes alkalomból vagy meghatározott időközökben ünnepélyes keretek között megrendezett (gyakran nemzetközi jelentőségű, több napon, esetleg héten át tartó) irodalmi, művészeti előadások, rendezvények, illetve sportbemutatók sorozatát. Amint az a 35. Mini-Fesztivál – Magyar Kortárs Zenei Körkép nevéből is kiderül, esetében leginkább ünnepi seregszemléről van szó.
Nem túlzás azt állítani, hogy a Mini-Fesztivál a legrégebbi – ennélfogva a legnagyobb hagyománnyal bíró – magyar kortárszenei esemény, amely harmincöt éves múltjával rendkívül fontos szerepet tölt be a hazai zeneéletben. A programsorozat az alapítók (Durkó Zsolt és Bozay Attila) által képviselt szellemiségnek megfelelően mindig átfogó képet nyújt az aktuális zeneszerzésbeli trendekről, illetve bemutatja a magyarországi zeneélet meghatározó komponistáinak hosszú sorát. Deklarált cél és szándék, hogy a hangversenysorozat kifejezetten kamarazenei formációkat foglalkoztasson, ami a kezdetektől fogva segítette annak fennmaradását – anyagi, előadhatósági, helytakarékossági szempontból egyaránt. Az utóbbi időszakban azonban a teljes zeneipar nehézségekkel szembesült, így a fesztivált illetően is negatív változásokat tapasztalhattunk.
Először is, idén a rendezvény időtartama négy-öt napról háromra csökkent. Ezenfelül az elmúlt néhány évben a külföldi szerzők művei kikerültek a műsorból, a helyszín pedig a Várkert Bazár helyett az Óbudai Társaskör lett. (Noha utóbbi is igen színvonalas, egyszerűen kevesebb néző befogadására alkalmas.) Az ebből levont következtetések eléggé sötét jövőképet alakítanak ki. Bár nem vagyok tisztában a fesztivál anyagi lehetőségeivel, két logikus magyarázatot látok erre: vagy nem tudtak több koncertet és tágasabb helyszínt finanszírozni, vagy nem volt eléggé nagy az érdeklődés egy hosszabb, nagyobb volumenű esemény rendezéséhez. Mondanom sem kell, mekkora a baj, ha mindkét eset fennáll.
Érdekes lehet a műsort abból a szempontból tanulmányozni, hogy az megfelel-e a fentebb említett szellemiségnek. Ám most bármiféle értékítélet nélkül következzenek a tények. A három nap alatt huszonöt komponista huszonöt műve hangzott el, ezek közül hat ősbemutató, egy pedig magyarországi premier volt. Az előadói apparátusok is széles skálán mozogtak, a hangszerszólóktól egészen a Solti György Rézfúvós Együttesig. A szerzők közül a legfiatalabb, 35 év alatti generációhoz ketten tartoznak: Molnár Viktor és Zámbó Jonatán. A náluk idősebbek egytől egyig az elmúlt harminc-negyven év zeneéletének meghatározó alkotói, akiket helyhiány okán itt nem sorolok fel.
A szervezők minden nehézség ellenére, illetve azokkal megküzdve törekednek a Mini-Fesztivál fenntartására. Ehhez azonban a jelenlegi poszt-kovid érában biztosan további változtatásokra lesz szükség; munkájukhoz sok erőt és kitartást kívánunk!
Gulyás Gergely
