Breaking norms, breaking forms… A bemutató előtti hetekben ezekkel a szavakkal ébredtem és ezekkel a szavakkal aludtam el. Állandóan bennem zakatoltak az előadás zenéi, képei, színei, elhangzó mondatai és a színpadi helyzetek, amelyeket át szerettem volna élni. Rá kell jönnöm, ez nem csupán a mostani előadásunk címe, hanem az egész pályám esszenciája.
Nem a lázadás húzódik e gondolat mögött, hanem valami elképesztően erős belső tűz, amely folyton hajt az új utak keresése felé. Néha ijesztő szembesülni azzal, hogy a Zeneakadémia Doktori Iskolájának klasszikus fuvola szakos hallgatójaként egyre kevésbé tudom és akarom magamat klasszikus fuvolistaként definiálni; a fellépéseim során is egyre kevésbé indulok ki a standard fuvolás repertoárból. Sokkal inkább azt próbálom keresni napról napra: mi az én történetem, mi az, amit igazán hitelesen tudok átadni a közönségnek, és ehhez hogyan találhatom meg a megfelelő eszközöket. A mindennapos hangképzés, a kitartott hangok, a skálázás, a művek elemzése, a mentális és fizikális felkészülés csupán eszköz ahhoz, hogy a színpadon minél jobb közvetítő lehessek. Akkor tudok a leghatékonyabban működni egy adott munka során, ha az a szívügyem.
A most készülő előadásunk kapcsán is tagadhatatlan: hogy ténylegesen az én szívem ügye. Nem vagyok színész, hogy valaki más szerepét vegyem magamra, nem szeretnék színészi technikákból dolgozni. Sokkal inkább az előadásban felhasznált szövegeket próbálom megfüröszteni önmagamban − keresem azt, hogy ezek mit jelentenek valójában nekem, így tudok önazonos maradni. Az előadásban ifj. Balázs Elemér zongoraművésszel és Somogyi Anna rendezővel dolgoztunk együtt. Elemérrel már több projekten is gondolkodtunk egy ideje, így amikor a Breaking Norms, Breaking Forms kezdett körvonalazódni, nem is volt kérdés, hogy ez remek lehetőség lesz a kreatív munkára. Közös vonásunk, hogy nem a megszokott utat járjuk. Nagyon izgalmasnak találom azt a világot, amelybe betekintést nyerhetünk Elemér improvizálása, vagy akár fotói által. Annával még régebb óta ismerjük egymást, sok előadásban volt szerencsém együtt dolgozni vele. Úgy érzem, a vele való munka mélysége és szenzitivitása folyamatos fejlődésben és átalakulásban van. Ahogyan ő megtalálja a megfelelő kulcsokat hozzám, úgy én is egyre jobban merem hagyni, hogy vezessen. A próbák folyamán sohasem engedi, hogy csupán rutinból vagy technikából dolgozzunk; mindig a mélyére ás a színpadi állapotoknak, az érzeteknek, a dramaturgiai és zenei folyamatoknak. Hatalmas élmény megélni ezt a mély bizalmat és kapcsolódást. Nagyon hálás vagyok ezért az inspiráló és támogató közegért, sok erőt tudok belőle meríteni, és átlendít a holtpontokon.
Fontos volt számunkra, hogy olyan produkciót hozzunk létre, amelyben feszegetjük az előadó és a közönség közötti kapcsolatot. Célunk közösen teremteni: az akkor és ott megszülető energiákból dolgozni. Olyan elemeket integráltunk az előadásba, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy minden közegben ugyanolyan intenzitással fognak működni. A bemutató során megtapasztaltunk egyfajta reakciót, ugyanakkor könnyen lehet, hogy míg ugyanaz a közönség ma még aktív résztvevője a történéseknek, holnap este már nem érez késztetést arra, hogy bevonódjon az előadásba. Szerintem az ilyen típusú performanszoknak éppen ez az egyik szépsége. Nagy kihívás előadóként minden pillanatban intenzíven jelen lenni, egyszerre figyelni a közönség reakcióit és reagálni is azokra. Noha bármilyen koncert esetében elmondhatjuk, hogy sohasem lesz két különböző estén ugyanolyan, mi tudatosan formáljuk úgy az előadásunkat, hogy az folyamatosan változzon.Egy térbeli és lelki utazáson vezetjük végig a közönséget, egy olyan nő szemszögéből, aki nagy törés után állva különböző kultúrákon keresztül próbálja újra megtalálni önmagát és a békességét. Ehhez az útkereséshez olyan kevésbé ismert szerzők műveit is felhasználjuk, mint például Lili Boulanger, Otar Taktakisvili vagy Manuel de Falla; de a folyamat során ki is lépünk a klasszikus zenei világból, sőt, fontos szerepet kap az improvizáció is.
A Breaking Norms, Breaking Forms projekt kiindulópontja a Jeunesses Musicales International és a Nemzetközi Zenei Tanács (IMC) által Strasbourgban rendezett Play it loud! elnevezésű workshop, amelyen idén júliusban vettünk részt Belinszky Annával és Kaposi Máriával. A Franciaországban eltöltött egy hét után mind a hét résztvevő országnak létre kell hoznia egy pilot projectet a saját hazájában, reflektálva az otthoni tapasztalatokra is. A Strasbourgban eltöltött hét alatt bennünk egyértelműen kikristályosodott, hogy a normakritikussággal foglalkozó kérdéseket, amelyekkel ott foglalkoztunk, át szeretnénk helyezni abba közegbe, ahol mi élünk. Így jött hát az a gondolat, miszerint a klasszikus zenei szerepeket fogjuk megvizsgálni, újragondolni, és megpróbálunk olyan kulcsokat találni, amelyek új ajtókat nyithatnak meg mind a közönség, mind az előadók számára. A mi pilot projectünk végül egy három részből álló eseménysorozat lett: az első része egy normakritikusságról szóló interaktív workshop Kaposi Mária vezetésével, a második része maga a performansz, a harmadik pedig egy közös beszélgetés, reflexió Belinszky Anna moderálásával.
Ács Dominika
2021.09.24. 19:00, Három Holló, Breaking Norms, Breaking Forms
