Category: Kritikus tollal

Néma csend és sötétség. Egyszer csak Annus Réka népdalénekes tolmácsolásában megszólal az...

A Hagen kvartettet négy testvér alapította: Lukas, Veronika, Clemens és Angelika Hagen (utóbbi szerepét elsőként Anette Bik, később pedig a jelenlegi felállás egyik hegedűse, Rainer Schmidt vette át). Az együttes játékát valóban az az intenzív egymásra figyelés és bensőségesség jellemezte az egész este folyamán, amely olyan benyomást keltett, mintha a hallgatók egy meghitt családi jelenetbe nyernének betekintést.

Intenzív vasárnap délutánban lehetett része mindazoknak, akik az Istenek alkonya-előadásra...

Ezen a hangversenyen egy új magyar régizenei együttes mutatkozott be. A korhű hangszereken játszó, a historikus előadói praxist követő Capella Exclamatio vezetője és egyben continuósa Szabó Balázs orgonaművész, Egyetemünk oktatója. Tagjai között olyan kiváló magyar muzsikusokat találunk, akik a régizeneijáték legkiemelkedőbb alakjaival dolgoztak már együtt neves külföldi zenekarokban.

Nem mindennapi előadást láthattunk az Erkel Színházban szeptember 21-én, a Koreai Kulturális...

A Ligeti-centenárium nemcsak a tudományos életet, a zeneoktatást, a koncertszervezést vagy az előadóművészetet vonta bűvkörébe, hanem a lemezkiadást is: ugyan még az esztendő felénél sem járunk, már most olvasóink figyelmébe ajánlhatunk két igen friss és színvonalas albumot.

Ligeti György művészetének kulcseleme az illúziókeltés: a hangszerek és a hangzó tér adta lehetőségek izgalmasabbnál izgalmasabb kiaknázása úgy, hogy művei hallgatása közben olyan zenei rétegeket, mintázatokat érzékelhessünk, amelyek a kottaszövegben eleve nincsenek is benne. Alkotásainak ez az egyik legjellegzetesebb, ám a mindenkori előadónak leginkább kihívást jelentő tulajdonsága. Éppen ezért igen szerencsés a budapesti közönség, amennyiben a centenárium apropóján számos eltérő, mégis egyformán meggyőző Ligeti-interpretációnak lehet tanúja ezekben a hónapokban.

Várdai István március 5-én eljátszotta Bach mind a hat szólócsellóra írott szvitjét (BWV 1007–1012). Egy este alatt, egybefüggően szólaltatta meg ezt a féltucat remekművet, e reprezentatív darabsorozatot, mely a bachi és egyúttal a barokk hangszeres muzsika legnemesebb kifejeződései közül való. Látszólag stilizált tánctételek nagyszabású gyűjteménye ez, valójában leleményesebbnél leleményesebb kompozíciós ötletek gazdag tárháza.

Német géniuszok – ezzel a címmel rendeztek hangversenyt a Nemzeti Filharmonikusok a Zeneakadémián, február 10-én. Az együttest immáron vezető karmesterként irányító Vashegyi György, aki a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar alapító-vezetőjeként mindenekelőtt a régizene elhivatott tolmácsolója, most a XIX. század világába kalauzolta el a közönséget.

Január 29-én a Korossy Vonósnégyes és Magyar Valentin a Zeneakadémia Solti termében, hazai pályán adott koncertet. Bár a fellépő zenészek közül többen még felsőfokú zenei tanulmányaikat végzik, már így is érettség és szakmai profizmus jellemezte előadásukat. Műsoruk Dvořák második, op. 81-es A-dúr kvintettje és Brahms f-moll zongoraötöse (op. 34) volt.

Idén áprilisban tölti be nyolcvanadik életévét napjaink egyik legjelentősebb karmester-egyénisége, Sir John Eliot Gardiner. Január első felében hatállomásos turnéval ünnepelte a jeles alkalmat, melynek keretében január 14-én egyik zenekarát, az Angol Barokk Szólistákat vezényelte a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Nehéz megkülönböztetni az igazi mennybéli hangzástól azt az előadást, amelyet a Gnyeszin Akadémia kórusa vitt színpadra december 15-én. A Solti termi koncert olyan hatást keltett, mintha a szférák zenéje búgna dallamosan, vagy szirének elbűvölő éneke zengene. Egy biztos: nem evilági hangzás élményét nyújtotta a teremben ülők számára.