Author: Mártonffy Marcell Miklós

„A Jeux nem feltétlenül ragad magával. Roppant elegáns, nagyon lágy, mégis nehezen megérthető, mivel a felszíne annyira csinos, gyönyörű és csábító, hogy nem becsüljük meg a mélységét.” Így fogalmazott Pierre Boulez, a 20. század kiemelkedő zeneszerzője és karmestere Claude Debussy legkevésbé megértett művéről, a Jeux (Játékok) című balettről.

Zene helyett hangzavar címmel jelent meg kritika a Pravda 1936. január 28-i számában. A cikk írója tulajdonképpen a mű általa természet- és emberellenesnek, formalistának tartott jegyeit kéri számon a zeneszerzőn, és egyúttal felhívja a figyelmet a szovjet ízlés adta elvárásokra.

Poulenc versenyműve orgonára, vonósokra és timpanira a 20. századi orgonairodalom legismertebb concertóinak egyike. Barokk, romantikus és modern elemeket egyaránt tartalmaz; komoly és elmélyült belső világa, nem mindennapi hangszerelése, valamint különleges hangszínei miatt sokak kedvencévé vált.

Bach Kunst der Fugéja, Mozart Requiemje, Bruckner 9. szimfóniája, Mahler egytételes és Beethoven alig kitapintható Tizedikje – a befejezetlen művek mementóként állnak előttünk. Jelzik, hogy az alkotók mennyire kiszolgáltatottak a sors szeszélyeinek, hiszen sokuk pályája nem lekerekítve ér véget, hanem látszólag értelmetlenül szakad félbe. Schubert viszont nem az élete végén írta a kéttételes h-moll szimfóniát, így első ránézésre rejtély, miért maradt a mű befejezetlenül. De csak első ránézésre.