Author: Lili Anna Kis

Wolfgang Amadeus Mozart A varázsfuvola (1791) című műve az operairodalom egyik legnépszerűbb alkotása. Ez annak köszönhető, hogy a legkülönbözőbb eszmék meseszerű elemekbe öltöztetve jelennek meg benne, így egyszerre közvetít gyermeki lelkületet és filozófusi mélységet. A földi boldogság keresésében, majd megtalálásában, az akadályok leküzdésében és a próbák kiállásában az emberi életút általános jellegzetességei ismerhetők fel.

Max Reger op. 81-es zongoradarabja, amelyet egy J. S. Bachtól kölcsönzött témára írt, mind a szerző variációs művei között, mind a műfajban fontos helyet foglal el. Az 1904-ben August Schmid-Lindner közreműködésével tartott bemutató nagy sikert aratott, és nemcsak a komponista hívei, hanem a kritikusai is jelentőségteljesnek nevezték a Variációk és fúga egy Bach-témára című alkotást.

A Bolygók avantgárd volt – a Mars ötnegyedes, erőteljes, rémisztő rezesindulójától a Jupiter hatalmas, méltóságteljes dallamain keresztül (melyekből az angolok egyik antheme, az „I Vow to Thee, My Country” lett) a Szaturnusz könyörtelen gyászmenetén át egészen a Neptunusz apatikus fade outjáig. Utóbbi egyébként az első a nagyzenekari darabok történetében. Mára mindez azonossá vált az űr hangzásvilágával a hollywoodi űropera-filmeknek köszönhetően.

Camille Saint-Saëns nagy érdeklődéssel fordult a régebbi idők zenéi felé. A 17–18. századi francia zeneszerzők tanulmányozása mellett sokat foglalkozott Johann Sebastian Bach műveinek megismerésével, és az 1850–60-as években jelentős szerepet vállalt a német komponista iránti általános érdeklődés fellendítésében. Bach hatását a francia zeneszerző zongoraátiratok készítésén túl Karácsonyi oratóriumában (Oratorio de Noël, op. 12) is kifejezésre juttatta.