Author: Lili Anna Kis

A partitúrát figyelmesen tanulmányozva feltűnhet, hogy a Lontanóban szinte alig található forte dinamikai jelzés, a kotta mondhatni végig pianissimo és még halkabb utasításokat tartalmaz. Nagyzenekari darabok esetében igen ritka ez a visszafogott hangvétel, ám Ligeti éppen így teremti meg azt a feszült légkört, azt a hűvös hangulatot, amely a távolságot, a messzeséget érzékelteti, és amely a nagyjából tízperces zenei folyamat egészét jellemzi.

Wolfgang Amadeus Mozart A varázsfuvola (1791) című műve az operairodalom egyik legnépszerűbb alkotása. Ez annak köszönhető, hogy a legkülönbözőbb eszmék meseszerű elemekbe öltöztetve jelennek meg benne, így egyszerre közvetít gyermeki lelkületet és filozófusi mélységet. A földi boldogság keresésében, majd megtalálásában, az akadályok leküzdésében és a próbák kiállásában az emberi életút általános jellegzetességei ismerhetők fel.

Max Reger op. 81-es zongoradarabja, amelyet egy J. S. Bachtól kölcsönzött témára írt, mind a szerző variációs művei között, mind a műfajban fontos helyet foglal el. Az 1904-ben August Schmid-Lindner közreműködésével tartott bemutató nagy sikert aratott, és nemcsak a komponista hívei, hanem a kritikusai is jelentőségteljesnek nevezték a Variációk és fúga egy Bach-témára című alkotást.

A Bolygók avantgárd volt – a Mars ötnegyedes, erőteljes, rémisztő rezesindulójától a Jupiter hatalmas, méltóságteljes dallamain keresztül (melyekből az angolok egyik antheme, az „I Vow to Thee, My Country” lett) a Szaturnusz könyörtelen gyászmenetén át egészen a Neptunusz apatikus fade outjáig. Utóbbi egyébként az első a nagyzenekari darabok történetében. Mára mindez azonossá vált az űr hangzásvilágával a hollywoodi űropera-filmeknek köszönhetően.