Berecz Mihály a Zeneakadémia és a Royal Academy of Music hallgatójaként végezte zongoratanulmányait. Életében meghatározó szerepet tölt be többek között Bartók Béla életműve és a népzene. 2020-ban Junior Prima Díjban részesült. A fiatal művészt elődökről, inspirációról, koncertekről kérdeztem.

Kéri-Nagy Petra: Elsősorban népzenei környezetben nőttél fel; hogyan ragadott meg a komolyzene?

Berecz Mihály: A komolyzenét a népzene útján találtam meg, éppen emiatt kerültem közel először Bartók Béla és Kodály Zoltán zenéjéhez. Édesapám, Berecz András – népdalénekes és mesemondó – segítségével fedeztem fel olyan műveket, mint például Bartók Cantata profanája, vagy Kodálytól a Háry-szvit. Ezután szép sorban jött a többi szerző: Bach, Haydn, Mozart… A népzene és a komolyzene a mai napig egymás mellett él bennem. A gyakorlati zenéléssel is a népzenén keresztül találkoztam, ugyanis az első hangszerem az ütőgardon volt; utána kezdtem el hegedülni, majd később zongorázni.

KNP: Miért váltottál a hegedűről a zongorára, mi vonzott benne?

BM: A hegedülés sokkal nehezebb a kezdők számára. A technikai alapok megszerzése különösen nagy kihívást jelent: a megfelelő pozíció elsajátítása, a hegedű és a vonó tartása, használata rendkívül nehéz, így nekem sem indult könnyen. A zongorában leginkább a hangszer önállósága vonzott − a szólamok gazdagsága és a harmóniák. A második Kocsis Zoltán hatása, akinek a lemezeit rongyosra hallgattam. A harmadik ok pedig a technika iránti megszállottságom, ugyanis emiatt felkeltette az érdeklődésemet a zongora mechanikája. Engem pontosan az fogott meg, hogy mi van a kalapácsok és a billentyűk között – hogyan születik meg a hang a billentyű leütése után? Míg a hegedűnél a vonó a szemünk láttára szólaltatja meg a húrt, addig a zongora esetében ez nagyon rejtélyes folyamat.

KNP: Egyenes út vezetett a zongoraművészi pályára?

BM: Onnantól kezdve, hogy megismerkedtem Major Edittel, az első zongoratanárnőmmel, biztos úton haladtam. Akkor még nem a zenei pálya, hanem egyszerűen a zenében való elmélyedés és a tanulás bizonyult a legfontosabbnak számomra. Azután szép sorban jött a többi, mindenféle erőlködés nélkül. Természetesen sokat kellett dolgoznom, mert kilencévesen elkezdeni a zongorázást szinte már késeinek számít.

KNP: Az elmúlt években a Royal Academy of Music hallgatójaként tanultál tovább. Milyen élményekkel gazdagodtál, mely oktatók segítettek a szakmai fejlődésben?

BM: Két tanáromnak vagyok különösen hálás, akiktől rengeteget kaptam. Az egyik Hamish Milne professzor – sajnos azóta már nincs közöttünk –, aki az első évben nagyon sokat segített nekem. A másik Christopher Elton, aki hatalmas tapasztalattal rendelkezik. Ha jól tudom, több mint negyven éve a Royal Academy of Music oktatója – mindig is tanított, ez a szenvedélye. Sokat kaptam továbbá a világ minden tájáról származó iskolatársaimtól, illetve magától a várostól is, hiszen Londonban rengeteg a koncerthelyszín. A legnagyobb előadók jöttek zenélni, és szinte minden este a Wigmore Hallban vagy a Royal Operában ültem.

KNP: Mely elődök hatottak, hatnak rád jelentősen?

BM: Az első, akit megemlítek, mindig Bartók Béla. Nemcsak a zenéje, hanem a személyisége és a zongorajátéka is különösen közel áll hozzám, az ő munkássága mindennapi része az életemnek. Tisztasága, őszintesége, egyszerűsége fogott meg benne a legjobban. A népzenéhez való közelsége is fontos számomra, amelyet elsősorban a családom révén hozok magammal. És természetesen sok zongorista inspirált, például Kocsis Zoltán, akivel volt alkalmam személyesen együtt dolgozni.

KNP: Melyik korszak áll hozzád a legközelebb?

BM: A bécsi klasszika mindenképp különleges helyet foglal el a szívemben. Mióta historikus hangszereken is játszom, Haydn, Mozart és Beethoven zenéje kiemelt szerepet kap a repertoáromban.

KNP: Melyik műfajban érzed magad a legnagyobb biztonságban és a legszabadabban?

BM: Úgy vélem, a zongoraversenyekben. Egyedül is szeretek színpadon lenni, de a közös muzsikálás mindig nagyobb élmény. Ilyenkor valamilyen szinten irányíthatok is, másrészt igazi kamarazenélés valósul meg: a zenekar ugyanolyan fontos elem, mint a szólóhangszer. A dalok előadását is nagyon élvezem, ott a szöveg jelenti a többletet: számos lehetőséget nyújt a szövegben való elmélyülés és annak elemzése, ráadásul nagy részben a zongorán szólal meg a mű lelki háttere. Vannak állandó énekes partnereim, akikkel rendszeresen együtt dolgozom. Március eleji dalestünkön Szutrély Katalinnal Schumann, Brahms és Schubert műveiből válogattunk, de már sok mást is előadtunk, többek között kísértem őt fortepianón. Bátori Éva énekesnővel is együtt dolgozhattam, vele legutóbb Bartók dalaiból állítottunk össze műsort.

KNP: Mi inspirál a hétköznapok során?

BM: Londonban a múzeumok nagy része ingyenes, így sok lehetőségem adódott a más művészeti ágakkal való találkozásra és a színházba járásra. Mindenképpen ide tartozik a biciklizés, illetve maga a természet; a Goldberg-variációkat például a Hampstead Heath nevű csodálatos parkban tanultam meg. Az angol főváros parkjaiban kialakítottam a saját kis utaimat, ösvényeimet, amelyek kifejezetten sokat jelentettek nekem.

KNP: Milyen változást hozott az életedben a pandémia?

BM: Az első teljes lezárás a munka nyugalmát hozta el számomra, amit hatalmas ajándékként éltem meg. Mindig vágytam arra, hogy elmélyülten, határidők nélkül tudjak dolgozni, valamint arra, hogy a családommal időt tölthessek – mivel külföldön éltem, ritkán láttam őket. Ennek az időszaknak köszönhetem Bartók 2. zongoraversenyét is, amivel a legtöbbet foglalkoztam. Augusztus óta viszont sok koncerten játszottam. November közepéig közönséggel, utána pedig online formában, több váratlan előadással, beugrással, amelyek mindig izgalmas feladatot jelentettek. A pandémia második szakasza tehát sokkal eseménydúsabbnak bizonyult.

KNP: Milyen fontosabb projektekben veszel részt a közeljövőben?

BM: Brahms B-dúr zongoraversenyének előadását különösen várom, nagyon közel áll hozzám ez a darab. Áprilisban fogom először játszani Vashegyi Györggyel és a Budafoki Dohnányi Zenekarral. Közös koncertre készülünk Kelemen Barnabással is. Az említett koncertek mellett az MMA támogatásának köszönhetően Bartók összes szólóművét előadhatom egy kétéves koncertsorozat keretében, ami mindenképpen nagy kihívás, de egyben hatalmas ajándék.