„Csordapásztorok, midőn Betlehemben…” – így hangzik a közismert dallam kezdősora, amelyet napjainkban is sokszor hallhatunk a karácsonyi időszak során. Valójában mikor keletkezett ez az ének, egyáltalán mi lehetett a pásztorjátékok eredeti formája?

A betlehemezés szokása egészen a 17. század elejéig vezethető vissza Magyarországon. Az 1800-as évekig kizárólag a Szentírásból kimaradt dramatikus játékok ékes történeti példáiról beszélhetünk. A néphagyományban megtalaláható, a gyűjtések során megörökített egy- vagy többjelenetes előadásokat pedig népi betlehemeseknek nevezzük. A történelmi Magyarország területéről katolikus, evangélikus, református és unitárius változatok egyaránt fennmaradtak, a magyar mellett latin, német és szlovák nyelven. A legkorábbi Váradról származik, keletkezési ideje 1629-re tehető.

A 18. század végéig minden magyar városban meghonosodott a szokás, ami elsősorban az egyházi fenntartású iskoláknak köszönhető. Az ekkor már anyanyelven íródott betlehemesek a történeti neveken kívül megőrizték az olyan vergiliusi pásztorneveket is, mint például Alexis, Coridon, Melibaeus vagy Pan. Ebből következően a népi betlehemesben használt nevek gyakran egyértelmű kapcsolatot jeleznek a paraszti kultúra és az iskolák szövegváltozatai között: Garigó pásztor neve például a görög Coridonból származik. Ez érthető, hiszen a falusi emberek beleszülettek a magyar néphagyományba, ugyanakkor az iskoláztatás hatására a görög-római kultúrában is jól tájékozódhattak.

A népi pásztorjátékok az egész magyar nyelvterületen elterjedtek. Fiatalok és idősebbek egyaránt járták a falu utcáit, ahol házról házra bekopogtatva adták elő ezt a különleges karácsonyi színdarabot. Valamennyi tájegységen nagy népszerűségnek örvendtek a következő, klasszikuszenei előzményekkel is rendelkező dallamok: „Csordapásztorok, midőn Betlehemben…”, „Mennyből az angyal…”, „Kirje, kirje, kisdedecske…”, „Pásztorok, keljünk fel…” A jeleneteket tekintve a különféle területek szokásai szintén egységet mutatnak az elmúlt évszázad gyűjtéseiben: Paradicsom-jelenet, szálláskeresés, pásztorok vitája, angyal látogatása, pásztorok hódolata a kis Jézus előtt, valamint a Háromkirályok érkezése.

A szokásrend és az abban megjelenő dallamok azonossága mellett azonban az egyes szövegformulákban helyi sajátosságok alakultak ki. Ilyen példa 1732-ből a kézdivásárhelyi (Erdély, Háromszék) latin nyelvű, hexameteres verselésű betlehemes játék, amely megőrizte a néphagyomány egyedi elemeit: a kisded Jézus elé savanyú káposztát, túrót és hagymát visznek a pásztorok, ezek mind jellegzetes székely ételek. A dunántúli változatokban pedig a helyi társadalom meghatározó alakjai, betyárok és pásztorok szerepelnek.

A fennmaradt magyar betlehemes játékok között tartalmi és formai egységet fedezhetünk fel, ugyanakkor magukban hordozzák a népzenére jellemző kisebb eltéréseket is, amelyek által minden helyi közösség a sajátjának érezhette a dallamokat, és méltó módon, egyedi zenei kincsével élhette át évről évre a karácsony ünnepét. A szövegek, dallamok és elnevezések pedig egyértelműen hidat képeznek két, egymástól (látszólag) távol álló réteg, a klasszikus kultúra és a paraszti hagyomány között.

Gubinecz Ákos