Népszokásainkat két nagy csoportra oszthatjuk: vannak a naptári évhez és az emberi élet fordulópontjaihoz kapcsolódó hagyományaink. A téliek között találunk vallásos eredetű ünnepeket is, mint amilyen a karácsony vagy a vízkereszt. Ezekre a rítusokra a katolikus egyházi szertartások, vallásos énekek és játékok egyaránt hatottak. Decemberi népzene rovatunkban téli népszokásainkból gyűjtöttem össze néhányat.

HAGYMAKALENDÁRIUM

Legkorábban a 18. századból van adatunk arról, hogy az emberek december folyamán hagymakalendáriumot készítettek a következő évi időjárás megjövendölésére. Ezt úgy kell elképzelni, hogy tizenkét fokhagymagerezdre sót tettek, és amelyik hónapot képviselő gerezd vizes lett reggelre, az a hónap esős időt ígért.

BETLEHEMEZÉS

Az egyik legnépszerűbb téli népszokás, olyan dramatikus játék, amelyhez a résztvevők házilag készített jászlat és betlehemet is használtak. Eleinte főként a férfiak jártak házról házra, hogy pásztorjátékot adjanak elő, később már inkább a gyermekek. A betlehemezési jelenet kiindulópontja az, hogy az alvó pásztorokat keltegeti egy angyal, aki elküldi őket az újszülött Jézushoz. A történetben a szent család szálláskeresése is felbukkan: először egy gazdag emberhez mennek, aki nem engedi be őket, de végül sikerrel járnak, befogadják őket egy istállóba. Szintén megjelennek a játékban a háromkirályok az ajándékaikkal együtt, és gyakran Heródes királyt is megszemélyesíti valaki a betlehemezők közül. Tréfás jelenetekből sincs hiány, hiszen az egyik pásztor idős és nagyothalló, félrehallásai humoros pillanatokat okoznak. Egyházi és világi dallamok is helyet kaptak a prózai részek között, például a „Csordapásztorok” vagy a „Mennyből az angyal” kezdetű énekek.

NÉVNAP

A régi időkben a névnapot fontosabbnak tartották a születésnapnál, ezért december 26-án és 27-én, János és István napján köszöntötték egymást a falusiak. Ezekben a köszöntő jellegű szövegekben tréfás, néhol szókimondó részek is megjelennek.

KORBÁCSOLÁS

Az ország teljes területén nagy népszerűségnek örvendett a korbácsolás, amelyre aprószentek napján, december 28-án került sor. Volt olyan dunántúli falu, ahol kisgyermekek járták végig a falut (máshol legények, idősebb férfiak), és mindenkit, akivel csak találkoztak, megveregettek egy vesszővel – jó egészséget kívánva nekik.

REGÖLÉS ÉS HEJGETÉS

A regölést a Dunántúlon őrizték meg. Lényege az, hogy a legények december végétől vízkeresztig eljártak a lányos házakhoz, kezükben láncos bottal és köcsögdudával. A szokás fontos része a termékenységvarázslás: a házbéli lányt „összeénekelték” egy falubéli legénnyel, bízva abban, hogy a jövőben egybekelnek. A regöléssel rokon a moldvai csángók hejgetése, amely során a búza történetét mesélték el a hejgetők. Éneküket egy köcsögdudához hasonló, „bika” nevű zajkeltő eszközzel, valamint furulyával és dobbal kísérték.

KÉSZÜLŐDÉS AZ ÚJ ÉVRE

Magyarországon elterjedt, hogy újévkor disznót kell enni, mert az kitúrja a szerencsét. Tilos viszont tyúkot enni, mert az elkaparja. Emellett újév napján nem szabad a házból pénzt kiadni, mert akkor az eláll a háztól. Az ilyen és ehhez hasonló szokásoknak fontos volt az évkezdő jellege, ugyanis mindegyik jósló, bőséget és szerencsét kívánó. Ezeket az év eleji cselekvéseket az emberek kivetítették az év többi napjára is: úgy gondolták, amit január 1-jén tesznek, az kihat az egész évükre.

Az alábbi népdallal kívánok mindannyiótoknak szerencsés új esztendőt:

Kegyelemmel, bor-búzával látogass minket,
Mi is nektek úgy szentölünk újesztendőket!
Elmúlt tőlünk az ó idő, melyben bánkódtunk, […]
Jutott hozzánk az új idő, melyben vigadjunk!
(Szendi Istvánné Kis Zsuzsánna, Dudar, Veszprém megye)

Pirbus Virág