Thomas Tallis olyan muzsikus volt, aki negyvenkét év alatt négy brit királyt is szolgált: VIII. Henrik, VI. Edward, Mária skót királynő és I. Erzsébet számára is komponált. Ennek megfelelően katolikus és protestáns uralkodók pártfogását is élvezhette, a római katolikus mise és az anglikán anthem műfajában egyaránt alkotott. Why fum’th in sight című zsoltárfeldolgozása Matthew Parker, canterbury-i érsek 1567-es zsoltároskönyvéhez készült. 

Vaughan Williams mindig is vonzódott az angol népdal- és kórushagyomány nyelvezetéhez, szorgosan gyűjtötte a régi, főként Tudor-korabeli dalokat. Zenéjének harmóniavilágában és hangszerelésében tetten érhető többek között a Ravel műveivel való találkozás, valamint észrevehető az angol népzene és a 16-17. századi mesterek hatása is. A The English Hymnal (1906) című kiadvány dallamainak kiválasztásánál hónapokat szentelt a régi dallamok újrafelfedezésének. Ekkor találkozott Tallis fent említett kórusművével, amelynek fríg dallamával az anglikán himnuszkönyvben Joseph Addison himnuszának, a ,,When rising from the bed of death” kezdetű szöveget ruházta fel, s amely további tizennyolc himnuszszövegre alkalmazható. 

A zeneszerző azonban nem állt meg az egyszerű harmonizálásnál: a Hymnal megjelenése után pár évvel újból elkezdett foglalkozni a Tallis-művel, ezúttal egyedi zeneszerzői stílusjegyeit is megmutatva: újszerű színhatásokban gazdag szabad polifón szerkesztésű romantikus kompozíciós technikája sokak szerint itt nyert teret először leglátványosabban. A Fantázia egy Thomas Tallis-témára két vonószenekarra és egy vonósnégyesre írt mű. A két zenekar közül az első a nagyobb méretű, párját egy-egy pultnyi első- és második hegedű-, brácsa-, cselló- és egy nagybőgőszólam alkotja, olykor az első zenekar visszhangjának szerepét ölti magára. A téma – tehát a Tallis-dallam – hol egyik, hol másik vonóscsoportban vagy szólószólamban elrejtőzve vagy megmutatkozva; hol sejtelmesnek tűnő halk pizzicatók hálófonalával átszőve, hol vastagabb, kinyilatkoztásnak ható hangzással felszínre törve jelenik meg a műben. Háromszor csendül fel egészében, a teljes zenei anyagban azonban rendre feltűnnek egyes motívumai vagy azoknak töredékei. Már a bevezetésben megjelenik, majd az ezt követő négy epizódként értelmezhető hosszabb egységben kibontakozik a témával való polifón ,,játék”. Később keretként újra megszólal az ismerősnek ható melódia, s a ,,kóda” végén egy szólóhegedű szólamának ,,felsírását” egy dúr-akkord csendítse ki.

A mű bemutatójára 1910 szeptemberében került sor a gloucesteri székesegyházban a Three Choirs Festival keretében a szerző vezényletével és a Londoni Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Visszhangja vegyes volt: Herbert Brewer, a gloucesteri katedrális orgonistája egy chelsea-i fickó különös, őrült munkájának (,,a queer, mad work by an odd fellow from Chelsea”) tartotta a művet, ám napjainkban már Vaughan Williams egyik legismertebb kompozíciójaként tartják számon.

Galambos Boglárka Ágnes