Közelebb hozni a klasszikus zenét az emberekhez – ezen munkálkodik Dénes-Worowski Marcell karmester és Seidl Dénes trombitaművész. Programjaik között, amelyek laikusoknak és zenészeknek egyaránt szólnak, találunk előadásokat, koncerteket és azok ötvözetét. A Spotifyon podcastsorozatot indítottak FilmZenész névvel, október 22-én pedig francia estet tartottak Kaposi Brúnóval a Jézus Szíve Jezsuita Templomban, Touché címmel.

Juhász Erzsébet: Hogyan alakult meg a ZeneMűvek?

Dénes-Worowski Marcell: Mindig is úgy képviseltük a zenész létet és a zenét a laikusok között, hogy az felvillanyozta, érdekelni kezdte őket. Baráti összejöveteleken is gyakran beszéltünk a szakmánkról. Ezért kitaláltuk, hogy szeretnénk közösen létrehozni egy olyan programot, amely hivatalos keretet adhat a zenéről való megnyilvánulásainknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy komolyzene-rajongókat akarunk teremteni, de szerintünk a ZeneMűveken keresztül a klasszikus zene élménye sokkal több ember számára válhat valósággá, lehetőséggé, mint egyébként. Az ilyen típusú élményre szeretnénk megteremteni az igényt az emberekben, majd segíteni, vezetni őket ezen az úton.

Seidl Dénes: Meghatározó közös pont volt, hogy mindketten „kívülről” jöttünk ebbe a szakmába. Egészen más tapasztalatot jelent zenész családban felnőve megismerni a zeneirodalom szépségeit, mint iskolai keretek között. Mi az utóbbi utat jártuk be, magunknak kellett felfedeznünk a klasszikus zene világát. Mindez azzal a felismeréssel járt együtt, hogy ez a repertoár nem csak a miénk, szakmabelieké, viszont ahhoz, hogy az emberek ne idegenkedjenek tőle, közérthetővé és könnyen befogadhatóvá kell tenni. Aztán egyszer csak kaptunk egy műsorvezetési és vezénylési lehetőséget az Unokák és nagyszülők hangversenyei sorozaton belül. Az első lépcsőfokot ez jelentette, majd szépen sorban jött a többi. A másik fontos mozzanat az volt, amikor több helyről igényelték, hogy a munkánkat átfogja egy ernyőmárka. Ekkor ismertük meg Révész Barbarát, a London Symphony Orchestra vezető digitális kommunikációs menedzserét, aki munkatársunk, koordinátorunk és óriási támogatónk lett; szakmai tapasztalatával, lelkesedésével ő segített nekünk a ZeneMűvek megalapításában.

D-WM: Ez a rövid fejezet, amelyet Dénes összefoglalt, nagyjából öt évig tartott. Ezalatt nagyon sok programot indítottunk el, ilyen például a Koncert Plusz – egy fiataloknak szóló, a MÁV Szimfonikus Zenekar bérletes hangversenyei előtt rendezett előadás –, valamint a Music ül a fűben, ami tulajdonképpen egy piknik komolyzenével, szintén a MÁV együttes közreműködésével. Emellett rendszeresen vezettük az Unokák és nagyszülők hangversenyeit, miközben más műsorokat is tervezgettünk.

JE: Milyen kezdeti nehézségekbe ütköztetek?

D-WM: Többféle nehézség is felmerült, például strukturális, hiszen lelkesedésünknek olyan intézményes keretet kellett adni, amely hosszú távon is fenntartható. A tartalmaink piacon való elhelyezése sem volt egyszerű. Nekünk egészen pontosan tisztában kell lennünk azzal, hogy mi az, amire széles körben igény van, ami érdekes, ami eladható.

JE: Hogyan készültök fel egy-egy előadásra, miképpen választotok témát?

SD: Erre azt a tipikus választ tudjuk adni: attól függ. Általában először ötletelünk, amiben az az érdekes, hogy másképp nyilvánul meg a kreativitásunk. Én rendszerint képeket vagy szituációkat látok magam előtt, Marci pedig megtalálja ezek között a kapcsolódási pontokat, és megtölti az egészet tartalommal. Ezután tisztázzuk, mit is szeretnénk, és megbeszéléseket tartunk. Mindeközben rengeteg egyéni munkát végzünk, a következő találkozásig mindig külön-külön dolgozunk azon, mi hogyan lenne tökéletes. Azért jó, hogy ketten vagyunk, mert így működik a fékek és ellensúlyok rendszere. Amikor pedig érzésünk szerint kialakult a koncepció, akkor néhány embernek felvázoljuk az ötletünket, így próbáljuk minél több próbának alávetni azt. Ez a legnagyobb biztosíték arra, hogy a tartalom, amit át szeretnénk adni, a lehető legérthetőbben jut el a közönséghez.

JE: Melyik korosztályt szeretnétek a leginkább megszólítani?

D-WM: Természetesen a fiatalokat. A ZeneMűveknek elsősorban egyfajta asztali beszélgetést idéző hangulata van, így azzal a korosztállyal kivitelezhető a legjobban, amelyiket mi képviseljük. De azt gondolom, hogy a gimnazistákkal is nagyon jól tudunk kommunikálni, rendszeresen járunk hozzájuk előadásokat tartani. És a szüleink generációjából is meg tudunk szólítani embereket, a zenehallgatás ugyanis olyan képesség, amely az életünk bármely szakaszában tanulható.

SD: Persze nem vagyunk olyanok, mint a gimisek, és nem is akarunk olyannak látszani, amikor nekik adunk elő. Korban viszont közel vagyunk hozzájuk. Szerintem a ZeneMűveknek az az egyik legnagyobb előnye, hogy még egészen fiatalok vagyunk.

JE: Mik a távolabbi céljaitok a programmal?

D-WM: Hát, nekem van egy elképzelésem arról, hogy ez a projekt hogyan nézhetne ki tíz-húsz év múlva. Azt gondolom, a ZeneMűvek olyan üde színfoltja lehet a magyar kulturális életnek, amelyből – kis túlzással – egyfajta módszertant hozhatnánk létre a komolyzene-közvetítés terén. Annak örülnék, ha a „kultúrmissziónkat” a későbbi generációk is folytatnák.

SD: A klasszikuszenei élet folyamatosan változik, cserélődnek mind az előadók, mind a befogadók, mind a trendek. Mi ezt a sok változót próbáljuk minél jobban áthidalni, és kapcsolatot teremteni közöttük. Közvetítő szerepet szeretnénk betölteni, ezt elképesztően fontos dolognak tartjuk már most, és egyre inkább az lesz, mert a világ egyre gyorsabb ütemben változik.