A 20. századi népzenekutatás lehetővé tette a magyar népdalkincs teljes körű megismerését. Ennek ellenére vannak olyan vidékek, amelyekről a szakma sokáig keveset beszélt, pedig felgyűjtött anyaguk meglehetősen értékes. Az egyik ilyen terület, Muravidék lakosságának zenei élete is a magyar népzene szerves részét képezi.
Muravidék a magyarlakta területek nyugati peremvidékén, a mai Szlovénia területén helyezkedik el. Magában foglalja a Hetés (Zala megye) nyugati felét, az Őrség (Vas megye) déli részét, valamint Lendvát és környékét. Gazdasági és politikai okokból az itt élő magyarok élete nagy változáson ment keresztül a 20. század folyamán: az 1920-as trianoni békediktátum után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, később Jugoszlávia fennhatósága alá került a régió, 1991 óta pedig Szlovéniához tartozik. A magyarok száma fokozatosan csökken a területen; míg az 1920-as években 25 000 főt tartottak számon, addig 2002-re ez a szám mindössze 6500-ra esett vissza.
Az 1920-ban kialakított új határok miatt sokáig nem adódott lehetőség a Muravidéken és a határ túloldalán élő emberek találkozására, így a népzenegyűjtésre sem. Természetesen a szlovén néppel történő együttélés, a magyarság kisebbségi helyzete, illetve a szorosabb nyugati kapcsolat nemcsak a muravidéki magyarok életére, hanem népzenéjére is jelentős hatást gyakorolt. Ugyan használatban maradtak az archaikus réteg dallamai, de azokat esetenként „modernizálták”, ezért sokszor tartalmaznak műzenei elemeket.
Noha az országok közötti átjárásra nemigen nyílt lehetőség, a népzenegyűjtés a Muravidéken már 1962-ben elkezdődött. A jugoszláv állampolgárságú zeneszerző, Király Ernő készített először felvételeket, ezt követően pedig Horváth Károly, majd Kiss Lajos végzett jelentős kutatómunkát a területen. 1998-ban Paksa Katalin és Németh István gyűjtött itt nagy mennyiségű zenei anyagot, amelyből lejegyzés és hangfelvétel egyaránt készült.
A muravidéki dallamok szoros kapcsolatot mutatnak Zala és Vas megye népdalaival. A tájegység bővelkedik szokásdalokban, közülük különösen sok kapcsolódik a téli ünnepkörhöz; ez is megerősíti azt, hogy a terület a dunántúli dialektus szerves része. Ugyancsak számos példát találunk a párosító dallamokra, ebből a típusból Zala megyében gyűjtötték a legtöbbet. Ezenfelül Muravidéken is népszerűségnek örvendtek a Kárpát-medencében általánosan elterjedt műfajok, többek között a katona-, pásztor- és betyárdalok, valamint szerelmi dalok.
A muravidéki magyarság sok megpróbáltatáson ment keresztül az elmúlt száz évben, de zenéjét megtartotta, és a nyugatról érkező hatásokkal továbbfejlesztette. Bár a területen folyamatosan csökken a magyar népesség száma, az itt élők jelenleg is aktívan ápolják kulturális hagyományaikat: a Lendván működő Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet több száz népdalos és néptáncos gyermeket, felnőttet karol fel, akik megőrzik a vidék értékes zenei kincsét, és továbbadják majd azt a következő generációknak. Az elmúlt időszakban sokszor dolgozhattam együtt muravidékiekkel, ezáltal megtapasztalhattam az itt élők közösségének összetartását, vendégszeretetét és a magyar népzene iránti elkötelezettségét is.
A Paksa Katalin és Németh István szerkesztésében megjelent Muravidéki magyar népzene című kiadvány (2018) és a benne szereplő háromszázötven népdal átfogó képet nyújt a kistáj népzenéjéről. Ennek a publikációnak köszönhetően ma már a világ bármely pontján megismerhetik és hallhatják a különleges muravidéki magyar dallamokat.
Gubinecz Ákos
